Újra itthon Dánia után

Dániai képek

Arlett vidáman

gyönyörű

a stégen

a tengernél:)

a szobám

itt laktunk

Laci hülyéskedik

Egmont High School

Dancsi és Kata söröznek:)

Megtaláltam életem párját:):):):)

Anna&Dancsi&Zoli

Legoland-ben

Kata&Én&Dagmar

Én és a fincsi gelato italiano

nem normálisak:P

a szerelmem:):):):)

Anna és Dancsííí

Clubbolás Dancsinál

Arlettal az egyik dániai intézményben

"lobog a tábortűz"

Mikkel (szőke hajú srác) énekelt és gitározott

szeri

Helló mindenki!

Ismét itthon vagyok hazai földön:) Tudom kissé elhanyagoltam a blogom írását, de amíg Dániában tartózkodtam nem sok időm volt írogatni, de most igyekszem bepótolni, ami még kimaradt.
Ugyebár leírtam, hogy voltunk Legolandbe, ami nagyon nagy élmény volt számomra, mert kicsit vissza csöppenhettem a gyerekkoromba:) Két kütyüre is felültem, az egyik jó magasra felvitt és onnan készítettem képeket, a másik pedig szellemvasút féleség volt, ahol volt egy kis halálfélelmen is, mert elég éles kanyarokat vettünk. Szegény Dancsit viszont tökre sajnáltam mivel nem tudott sehova sem felülni, mert még gipszben van a lába és így nem mert kockáztatni. De ettől függetlenül igyekeztem mindig úgy alakítani, hogy ne szontyolódjon el nagyon és legyen jó kedve. Remélhetőleg sikerült is egy kicsit. Megmondom őszintpén nem emlékszem pontosan, hogy melyik nap mit csináltunk, úgyhogy megpróbálom összegezve leírni, hogy milyen tapasztalatokkal és élményekkel lettem gazdagabb az ott létem alatt. Szóval Dánia egy csodálatos ország, nagyon tiszta. A házak is nagyon kis kedvesek, viszont nagyon furcsa volt számunkra, mert nem olyan magasak, mint itthon. A dán emberek többsége az én meglátásom szerint nem a legbarátkozósabbak, ők nem kezdeményeznek beszélgetést, ha te nem mész oda hozzájuk. Ez számomra kicsit csalódás, mert most ők fogadtak minket, és kb ugyan úgy viselkedtek, mint itthon. Mondjuk ettől függetlenül akikkel itthon összespanoltunk, azok kint is köszöntek mindig és néha dumálgattunk is velük egy keveset. Viszont legtöbbször csak délután voltunk a suliban, mert délelőtt programjaink voltak. Voltunk egy kimondhatatlan nevű faluban vagy várodban, ahol megnéztünk néhány intézményt. Az egyik ilyen hely egy mozgássérült embereket foglalkoztató cég volt és itt egy dán hapika elmesélte, hogy náluk, hogyan működnek a dolgok, a mozgik hogy dolgoznak stb... Nagyon érdekes volt, és rá kellett döbbenünk, hogy az ő helyzetük sokkal jobb és kedvezőbb, mint a milyénk. Aztán elmentünk egy lakóotthon féle helyre, ahol koponya sérült és súlyosan sérült emberek laknak. Az épület nagyon modern, és a benne lévő felszerelések is mind az ott élők életét sokban megkönnyíti. Voltunk egy iskolában is, ahol 17 éves kortól nem tudom pontosan hány éves korig foglalkoznak mozgikal. Itt nagyon sok fejlesztő óra folyik, ami arra is jó, hogy az emberek társaságban legyenek. Este amikor vissza mentünk, megkajáltunk és este buli volt. Őszintén szólva a dánok egyáltalán nem úgy buliznak mint mi. Az a fajta zene, amit ők szeretnek az nekünk annyira nem volt nyerő, de ettől függetlenül azért igyekeztük jól érezni magunkat. Dancsival is nagyon sok időt töltöttem az ottlétem alatt és nagyon jókat beszélgettünk. Igyezetük egymásban tartani a lelket és őszintén szólva nekem ezek a kis lelki dumálgatások nagyon jót tettek. Érzelmileg rengteget változtak bennem a dolgok és most már másként állok Z-hez is, mert már nem érzem azt, hogy hiányzik vagy ilyesmi. Szóval köszi Dancsi, sokat jelentett, hogy ennyit beszélgettünk:):):):):)
Sajna néha voltak konfliktusok és nézeteltérések a magyar gárdában, mert már mindenkiben nagy volt a feszültség, de igazából engem hála istennek annyira nem érintett ez az egész. Persze egyszer - kétszer nekem is voltak nehezebb pillanataim, de többségében nagyon jó volt az egész.
Most nem jut eszembe más, de ha lesz valami, akkor leírom.