itt volt ma az öcsikém:):):) Viki ma ment haza

Csőőőő!

Ma hála istennek nincs olyan meleg, mint tegnap, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nagyon nehezen viselem a túlzott hőséget.
Reggel nagy meglepetésemre öcsém ébresztett telón. Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok - e vagy lány, mert én úgy számítottam, hogy majd csak valamikor délután érkezik. Na mindegy, azért elhihetitek, hogy mennyire megörültem neki, hiszen ha jól emlékszem valamikor 1 hónappal ezelőtt láttam Őt legutóbb.
Egyem is meg azért hívott, hogy itt aludhatna-e, mert valamikor kora hajnalban fejezték be a party-zást a haverokkal, és én voltam hozzá a legközelebb. Na igen amikor a hőn szerett öcsikéről van szó mit is mondana egy testvér ... persze, hogy egyből ugrottam ki az ágyból és mire fölöltöztem (hozzáteszem csak félig - meddig sikerült), addigra Ő már itt is volt:):):) Jól meg is ölelgettem, mert annyira örültem, hogy látom végre:) Aztán elmesélte, hogy hogy járt, mert kicsit "eltévedt" az úgynevezett "nagy faluban". Kb összejárta fél Pestet, mire ide talált.
De a lényeg, hogy minden oké, és neki sem lett semmi baja:)
Néhány szót váltottunk a konyhában, majd megágyaztam neki és ment csicsikálni, mert nagyon látszott rajta, hogy fáradt.
Vikiék is fönt voltak már javában, ami szintén meglepő volt, mert az esetek többségében én szoktam fölkelni, legalábbis hétvégén.
Már volt készítve reggeli, meg volt terítve, (terülj - terülj asztalkám szitu).
Én is össze szedtem magam, majd neki álltunk reggelizni. Közben beszéltem apukámmal telón, hogy ne aggódjon, itt van Ádám és minden a legnagyobb rendben van. :)
Kaja után tettem be mosnivalót, majd kimentünk cigizni, meg kávézni. Aztán Viki még pakolászott ezt - azt, mert ma jött érte a bátyja és nem is olyan régen mentek el.
Bandi most épp el ment pancsizni, drága öcsikém meg csicsikál még nagyban:) Én azóta már föltakarítottam a konyhában is, mert kb 2 perc alatt olyan kosz szokott lenni, hogy kb nap, mint nap lehetne ott takarítani.
Aztán nekiültem gépezno egy kicsit. Elolvastam Dancsi blogját, amit a dániai ottartózkodása alatt irogatott és tök furcsa érzés kerített hatalmába, hisz ez volt az utolsó bejegyzése. Holnap ilyenkor már javában úton lesz haza fele. :) Igazából még csak most kezd tudatosulni bennem, hogy milyen hamar telt el ez a fél év. Annyira hihetetlen számomra.
Na jól van egyenlőre ennyit most... majd később folytatom.
Sajna drága öcsikém már el isment. :( Pedig azt hittem azért egy kicsit tovább marad, de hát ilyen az élet. Neki is megvan a saját kis kialakult életritmusa, amibe nem igazán lehet, és nem is illik beleszólni. Nem baj, a lényeg, hogy láttam és nekem ez a legfontosabb. :) Miután kikísértem a buszhoz és elment, fölhívtam apumat, hogy ne aggódjon minden rendben van. :) Aztán haza értem, Bandi épp gépezett egy kicsit. Majd megcsinálta a séróját, és lassan (de biztosan:P) megyünk be a Marczira. Viszont azt még nem tudom, hogy meddig leszünk ott, mert ma már Era is megtalált, hogy este átjönne hozzánk és itt aludna, ha nem okoz nekünk gondot. Persze, hogy azt mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön, mert engem nem zavar, meg szerintem a Bandit sem. Vikinek meg már mindegy, mert nincs itt.