Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az Élettől

Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az Élettől

_ hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell bocsátanod neki.

_ hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

_ hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.

_ hogy vagy Te irányítod a tetteidet, vagy azok fognak Téged.

_ hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.

_ hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.

_ hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

_ hogy nem számít az,hány szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

_ hogy talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, hálásak tudunk lenni ezért az adományért.

Annyira már nem érzem magam gyereknek

Tegnap nagyon vegyes napom volt. Volt benne nagyon jó de ugyanakkor elég kellemetlen is.
Suli után kimentem a Keletibe jegyet venni, mert ma (csütörtök) megyek végre haza. Már nagyon itt az ideje, hisz Dánia előtt voltam otthon utoljára, szóval az már nem most volt.
Aztán haza jöttem, ettem pár falatot, majd olyan 15 óra után valamikor bementem a koleszba a többiekhez. Bandi és Viki épp délutáni csendes pihenőt tartottak, de Bandi volt olyan kedves és lejött velem cigizni meg kávézni.

Aztán kimentem cigiért, majd miután vissza jöttem taliztam Erikával és Norbival. :) Lent dumálgattunk, közben félre hívtam Erát egy kicsit, mert szerettem volna négy szem közt beszélgetni vele, így beszélgetés közben sétáltunk egyet a kolin belül. Miután vissza mentünk a többiekhez Era mondta, hogy neki lépnie kell, de azért előtte még kijött Norbival meg velem a kisboltba. Nem is Era lenne:) így is fél órás késésben volt már akkor.... hehehe Bocs Era ezt nem hagyhattam ki:) A délután nagy részét Norbi társaságában töltöttem, nagyon sokat beszélgettem vele, de persze azért a humor sem veszett ki egyikőnkből sem:) Szóval voltak nagy kokkenfakken-os flash-lős Norbis poénok, ami nagyon jó kedvre derített. :) Thank you mélyen tisztelt Szalai Úr:):):):):)

Viszont voltak árnyoldalai is a napomnak, mert valaki nagyon úgynéz ki, hogy szeretne beleszólni az életembe, aminek persze egyáltalán nem örülök, de mindenesetre azért majd kiderítem, hogy ki akar nekem rosszat, mert nagyon nem csípem, ha ok nélkül osztják az észt. Én úgy gondolom, hogy 24 évesen azért már sok mindent el tudok dönteni magam is, és nem szükséges külső ember(ek) beleavatkozása. Persze ha a családomról vagy nagyon közeli barátról van szó az más, de egy ugynevezett vadidegen ne akarja már megmondani nekem a frankót. Na mindegy.

Este aránylag időben itthon voltunk, mert most Bandi sem maradt ott Vikivel 21 óráig.
Itthon még dumálgattam Bandival egy keveset, majd mind a ketten el tettük magunkat másnapra. Viszont nagy szívás volt az éjszakám, ugyanis kb olyan 00:15 körül arra ébredtem, hogy majd szét hasít a fogam annyira el kezdett fájni. Először próbáltam nem foglalkozni vele, gondoltam majd elmúlik. Arra gondoltam, hogy talán a hülye időjárás miatt lehet, mert pár napja elég szeles időket élünk. De végül kiderült, hogy nem igazán akar múlni a fájdalom, úgyhogy kb egy szemhunyásnyit sem aludtam. Elmentem fogat mosni, gondoltam az jót tesz....hát tévedtem. Aztán tettem rá jeget, ami ideig - óráig használt is, de nem sokáig. Aztán végül csak vettem be fájdalomcsillapítót (ekkor már 4 óra körül volt), és így sikerült nagy nehezen elaludnom. Szóval most csak enyhén vagyok álmos meg nyűgös...:S:S:S:S. Mindegy otthon majd elmegyek a fogdokimhoz, hátha Ő tud rajta segíteni.

Hát asszem nagy vonalakban ennyi.

A Kokkenfakken legyen veletek:):):):):):):)

Csőőőőőő