Ilyen a hangulatom mostanság .... ez van :(:(:(

Mese volt, álom, káprázat? Lehet!
Megszépítette bús életemet!

A szerelem többé-kevésbé mindig felékesíti a maga tárgyát. Csak akkor látja mindinkább olyannak, amilyen, amikor csalódottan, sebzetten és csúffá téve csökken és kialszik.

Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.

Bizony vidám napok ragyogtak egykor rád.
Ő már nem óhajt, hát te is, bolond, hagyd el,
ne fuss utána, hisz szökik, ne légy gyáva,
légy eltökélt, keményszivű, szilárd végre.

Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."

Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál, és odább mentél... miért? Mert meguntad.

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!

Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket.

A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni.

Menj és feledj! szivem beéri azzal,
Hogy megsirat és sohasem feled.

Itt lobog szegény szivemben örökre az emlékezés arról, minek már nyoma sincsen.

Mindent újra kezdenék, mert örök feszültség bennem a lényed, és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég.

Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi lesz előttem; hogy az, akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már.

Érzések szívbe szorulva,
emlékek hevernek szerteszórva.
Össze már nem szedhetem,
emlék vagyok én is,
sosem volt szerelem.

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni.

Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól télig!
De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.

Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.

Hadd folyjon könnyem, hogyha megeredt:
Hisz a kihulló könnyek árán
Talán a szív is könnyebben feled!

Elmúlt mint száz pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.