Újra itthon Dánia után

Dániai képek

Arlett vidáman

gyönyörű

a stégen

a tengernél:)

a szobám

itt laktunk

Laci hülyéskedik

Egmont High School

Dancsi és Kata söröznek:)

Megtaláltam életem párját:):):):)

Anna&Dancsi&Zoli

Legoland-ben

Kata&Én&Dagmar

Én és a fincsi gelato italiano

nem normálisak:P

a szerelmem:):):):)

Anna és Dancsííí

Clubbolás Dancsinál

Arlettal az egyik dániai intézményben

"lobog a tábortűz"

Mikkel (szőke hajú srác) énekelt és gitározott

szeri

Helló mindenki!

Ismét itthon vagyok hazai földön:) Tudom kissé elhanyagoltam a blogom írását, de amíg Dániában tartózkodtam nem sok időm volt írogatni, de most igyekszem bepótolni, ami még kimaradt.
Ugyebár leírtam, hogy voltunk Legolandbe, ami nagyon nagy élmény volt számomra, mert kicsit vissza csöppenhettem a gyerekkoromba:) Két kütyüre is felültem, az egyik jó magasra felvitt és onnan készítettem képeket, a másik pedig szellemvasút féleség volt, ahol volt egy kis halálfélelmen is, mert elég éles kanyarokat vettünk. Szegény Dancsit viszont tökre sajnáltam mivel nem tudott sehova sem felülni, mert még gipszben van a lába és így nem mert kockáztatni. De ettől függetlenül igyekeztem mindig úgy alakítani, hogy ne szontyolódjon el nagyon és legyen jó kedve. Remélhetőleg sikerült is egy kicsit. Megmondom őszintpén nem emlékszem pontosan, hogy melyik nap mit csináltunk, úgyhogy megpróbálom összegezve leírni, hogy milyen tapasztalatokkal és élményekkel lettem gazdagabb az ott létem alatt. Szóval Dánia egy csodálatos ország, nagyon tiszta. A házak is nagyon kis kedvesek, viszont nagyon furcsa volt számunkra, mert nem olyan magasak, mint itthon. A dán emberek többsége az én meglátásom szerint nem a legbarátkozósabbak, ők nem kezdeményeznek beszélgetést, ha te nem mész oda hozzájuk. Ez számomra kicsit csalódás, mert most ők fogadtak minket, és kb ugyan úgy viselkedtek, mint itthon. Mondjuk ettől függetlenül akikkel itthon összespanoltunk, azok kint is köszöntek mindig és néha dumálgattunk is velük egy keveset. Viszont legtöbbször csak délután voltunk a suliban, mert délelőtt programjaink voltak. Voltunk egy kimondhatatlan nevű faluban vagy várodban, ahol megnéztünk néhány intézményt. Az egyik ilyen hely egy mozgássérült embereket foglalkoztató cég volt és itt egy dán hapika elmesélte, hogy náluk, hogyan működnek a dolgok, a mozgik hogy dolgoznak stb... Nagyon érdekes volt, és rá kellett döbbenünk, hogy az ő helyzetük sokkal jobb és kedvezőbb, mint a milyénk. Aztán elmentünk egy lakóotthon féle helyre, ahol koponya sérült és súlyosan sérült emberek laknak. Az épület nagyon modern, és a benne lévő felszerelések is mind az ott élők életét sokban megkönnyíti. Voltunk egy iskolában is, ahol 17 éves kortól nem tudom pontosan hány éves korig foglalkoznak mozgikal. Itt nagyon sok fejlesztő óra folyik, ami arra is jó, hogy az emberek társaságban legyenek. Este amikor vissza mentünk, megkajáltunk és este buli volt. Őszintén szólva a dánok egyáltalán nem úgy buliznak mint mi. Az a fajta zene, amit ők szeretnek az nekünk annyira nem volt nyerő, de ettől függetlenül azért igyekeztük jól érezni magunkat. Dancsival is nagyon sok időt töltöttem az ottlétem alatt és nagyon jókat beszélgettünk. Igyezetük egymásban tartani a lelket és őszintén szólva nekem ezek a kis lelki dumálgatások nagyon jót tettek. Érzelmileg rengteget változtak bennem a dolgok és most már másként állok Z-hez is, mert már nem érzem azt, hogy hiányzik vagy ilyesmi. Szóval köszi Dancsi, sokat jelentett, hogy ennyit beszélgettünk:):):):):)
Sajna néha voltak konfliktusok és nézeteltérések a magyar gárdában, mert már mindenkiben nagy volt a feszültség, de igazából engem hála istennek annyira nem érintett ez az egész. Persze egyszer - kétszer nekem is voltak nehezebb pillanataim, de többségében nagyon jó volt az egész.
Most nem jut eszembe más, de ha lesz valami, akkor leírom.

Aarhusban voltunk városnézésen és a Skanzent is megnéztük.

Halihó!

Tegnap este a buli nem volt nagy szám, de ez főleg a gagyi zene miatt volt. De ettől függetlenül megpróbáltam jól érezni magam. Elég későn feküdtem le, volt vagy hajnali egy óra mire ágyba kerültem. Ma reggel szokás szerint korán keltünk mert a reggeli 8:30-ig van csak. Viszont ma le is késtük az Arlettal, mert sok időbe telt mire elkészülődtünk.
Délelőtt egy előadáson vettünk rész, ahol a dán mozgássérült emberek helyzetéről volt szó. Érdekes téma volt, csak kissé hosszúra nyúlt, így a vége felé már mindenki nagyon unta az egészet. Szinte a fél társaság aludt, vagy csak úgy nézett ki a fejéből. Készítettem is néhány képet, némelyik elég vicces lett szerintem. Az egyik segítő, Laci annyira bealudt, hogy ahogy könyökölt az asztalon lecsúszott a keze és akkor eszmélt fel, hogy bealudt. :D Az előadás után úgy volt hogy 11:30-kor ebédelünk, de az Andor Csaba kitalálta, hogy inkább vigyünk a suliból néhány szendvicset és majd út közben eszünk. Mondtuk neki, hogy mégis csak hamarabb kellene enni, mert akik lemaradtak a reggeliről, már igen éhesek voltak. Így Arlett és Én vettünk is ki egy-két szendvicset és neki kezdtünk enni. Utána mindenki beült az autóba és bementünk Aarhusba. Ott bementünk a Skanzenba, ami szép és érdekes volt, de annyira nem nyerte el a tetszésünket, mint ahogy arra számítottunk. Rengeteget sétáltunk, de az út nagyon szar volt. Aztán benéztünk a városba, és ott is körbe sétáltunk szinte mindent. Szerettem volna venni néhány kisebb ajándékot az otthoniaknak, de nem igazán jött össze, mivel itt minden baromi drága. Olyan 17 óra körül vissza jöttünk a suliba, meg vacsoráztunk(most kivételesen nagyon fincsi kaja volt), aztán most állítólag megint lesz valami buli. De eldöntöttük az Arlettal, hogy ha megint olyan lesz, mint tegnap, akkor mi megyünk aludni, mert mostmár ránk fér egy kiadósabb alvás.
Asszem ma ennyi történt.
puszi mindenkinek

We are in Denmark....YEEEEEEES

Hi Mindenki!

Itt vagyok Dániában és nagyon de nagyon jól érzem magam!!!! Ide fele az út rettentő hosszú volt, és fárasztó is egyben. 14-én reggel Arlettal tök korán felkeltünk, gyorsan elkészülődtünk, majd átmentünk a főnővérhez, Gabihoz, mert Ő vitt be minket a Marczira. Úgy volt, hogy 7:30-kor indulunk, de mint mindig ebből sem lett semmi, mert valamikor 9 körül indultunk neki a nagy útnak. Azért láthatóan mindenki nagy izgalomban volt, de ugyanakkor álmosak is voltunk. Utunk első napja marha hosszú volt, szét ültük a hátsónkat rendesen, és emiatt többször meg is kellett, hogy álljunk pihizni. Ahogy Csehországba értünk én szinte végig aludtam, mert akkor már alig bírtam nyitva tartani a szemem, mivel reggel 5 óra óta fent voltam. Húúú a cseheknél rettentő rossz az út, végig zötykölődtünk. Arlettalmár nagyon készen voltunk miatta. Alig vártuk, hogy megálljunk pihenni. Németországban, Drezdában volt szállásunk, de odáig is rengeteget kellett utazni. Viszont az ottani szálloda kárpótolt minket, mert egyszerűen nagyon szép szálloda és az emberek is nagyon barátságosak voltak. :D Este nem mentünk egyből aludni, mert akinek volt kedve az mehett várost nézni. Hát én nem akartam kimaradni belőle, úgyhogy fáradság ide vagy oda elmentem. És nagyon meg is érte, mert Drezda egy csodálatos város. A történelme valami hihetetlen, mert állítólag anno (nem tudom hányadik században) lerombolták az egész város. De mostanra valami álomszép város alakult ki belőle:) Az épületek álomszépek, és a házak is nagyon egyszerű építésűek, de szerintem ez teszi olyan különlegessé.
Innen a dán határ még baromi messze volt, úgyhogy rendesen fel kellett készülnünk, hogy még nagyon hosszú út vár ránk. Ahogy beértünk Hamburgba Arlettal csak ámultunk és bámultunk, mert nagyon lenyűgöző város. Csadaszép házak vannak ott, nagyon nagy a tisztaság. Ott nem olyan, mint Magyarországon, nincs sehol eldobálbva szemét, vagy cigicsikk, vagy ilyesmi. Arlettal el is határoztuk, hogy oda költözünk.....hehehe.
Hamburgtól, még kb 2 - 3 órát utaztunk a határig, de el sem tudjátok képzelni milyen felemelő érzés volt amikor megláttuk a Dánia (Denmark) feliratot. Mindenki ujjongott, és szerintem egy kicsit meg is könnyebbült, hogy végre dán földre értünk. Onnantól kezdve nagyobb volt a lelkesedés, mert tudtuk, hogy már nincs messze a cél. Igaz a dánok este 8-ra vártak minket, ehelyett mi olyan 22 óra körülértünk oda. Már elég sötét volt, és nagyon de nagyon hideg. Majd szét fagytunk. Azért nem gondoltuk, hogy ennyivel hidegebb van/lesz itt, mint otthon. Andor Csabi, meg már nem tudom ki bementek az épületbe keresni valakit, hogy megjöttünk, és mutassák meg, hogy hol leszenk a szállásaink. Közben kijött Dancsi és Zoli is üdvözölni minket. :) Dancsi nagyon aranyos volt, mert ahogy meglátott szinte a nyakamba ugrott, és nagyon szorosan megölelgetett. :) Zolinak is oda "böfögtem" egy helló-t, de vele nem foglalkoztam különösképpen.
Aztán egy dán hapika megmutatta a faházainkat, és mindenki elfoglalta a helyét. Mi 5-en vagyunk egy házban: Arlett és Én, Márti (személysegítő) és Icuka, és a nappaliban alszik a szocmunkás csaj, Andi. A ház nagyon modern, és kellemes hangulatú. Bennem nagyon furcsa érzést kelt, hogy milyen nyugalom, csönd és béke van itt. Nagyon távol vagyunk a város zajától:D És ami még ennél és felemelőbb, hogy kb 50 méterre vagyunk a tengertől, szóval a szobánkból simán lehet hallani a morajlást. Ez az egész álomba illő de tényleg. Ma reggel (16-a) elég korán keltünk, mivel azt mondták, hogy 7:30-tól van reggeli. A mi házunkban mindenki időben elkészült, és átsétáltunk ide az Egmondi suliba, mert itt van az étkezés minden nap. Persze a többiek még sehol nem voltak, úgyhogy kb 15-20 percet dekkoltunk a hidegben, mire kijött valaki és mondta, hogy be lehet menni kajálni. Nem is kellett kétszer mondani, mert kb úgy vonultunk be, mint a heringek. Viszont a reggeli nem volt valami nagy szám. Elég ízetlen itt minden. Igaz, hogy én amúgy sem eszek túl sózott kajákat, de itt ez azért túlzás. Nem is tudom, hogy itt használnak-e sót vagy ilyesmi, mert sótlan a kaja nagyon. Na mindegy, ez kicsit csalódásként ért minket, de Arlettal azért picit örültünk is neki, mert így elég valószínű, hogy nem fogunk elhízni. :D Kaja után sétáltunk. Lementünk néhányan a tengerhez, képeket csináltunk, volt, aki kagylókat szedett stb... Én voltam olyan merész, hogy a stégen végig sétáltam, hogy még inkább átérezzem az egésznek a hangulatát. Őszintén bevallom, azért paráztam kicsit, mert amerre csak néztem víz volt és ez picit megrémisztett, főleg mivel nem tudok úszni, és végig attól paráztam, hogy beleszédülők a tengerbe. De persze ez hülyeség, mert elég széles a stég ahhoz, hogy ilyen ne forduljon elő. :D Eztuán kicsit visszavonultunk a házunkba, és pihiztünk kicsit, mert a sok víz és az erős szél kiszítva az energiáinkat. Olyan 11:30 körül ismét átjöttünk a suliba, mert ebéd idő volt. Rájöttem, hogy itt kb az egyetlen ehető dolog az a saláta. Szóval én zöldséget eszek zöldséggel:) Délután a suli igazgatójának a felesége körbevezett minket a suliban és elmesélte, hogy hogyan jött létre ez az egész létesítmény. Őszintén megmondom nem mindig volt világos mit mond a nő, de azérttök büszke is voltam magamra egyben, mert sok mindent meg is értettem...:):):):):):) Aztán mondta a nő, azt hiszem Angi-nak hívják(Endzsinek kell ejteni), hogy elsétálunk egy kikötőhöz, ami nagyjából 1 km-re van innen és ott megmutatja, hogy milyen hajói, és vitorlásai vannak a sulinak. Aséta nem volt rövid, de nagyon jólbírtram magamhoz képest. (egyszer sem kellett megállnom pihenni :P). A kikötő is nagyon szép volt, csináltam ott is néhány képet. Aztán még ott bementünk valami udvar szerű helyre és kávéztünk, teáztunk, ettünk sütit, és közben Angi elmeséte, hogy hogy lett övék a kikötő meg még sok egyéb más dolgot. Vissza fele menet bementünk egy közértbe, hogy vegyünk innivalót, meg valami normális kaja szerű dolgot, de mivel nagyon drága volt minden így én csak rágót vettem. Arlett vett szörpit. Aztán vissza jöttünk, és bejöttünk a suliba, mert vacsiztunk. Most buli van éppen, úgyhogy lassan én megyek is és megnézem, hogy hogyan buliznak a dánok. :D Puszilom az otthoniakat, nagyon hiányzik mindenki!!! :)

Jó éjt

készülődés...izgalom ezerrel:)

Eddig nagyon gyorsan telt a nap. A délelőttöm java azzal telt, hogy összepakoltam a cuccaimat, amit viszek magammal Dániába. Lesz két nagy táskám, egy hátizsák, meg a kis fekete táskám. Hm...mit össze stresszeltem, hogy mindent bepakoltam-e. Viszont ahhoz képest, hogy tegnap még azt hittem, hogy ma egész nap pakolászni fogok elég hamar bepakoltam mindent.
Most még hajat kellene mosnom, mert holnap reggel erre már nem lesz időm, mivel Gabi (főnővér) nagyon korán fog értünk jönni. (5:45 - 06:00 között). Arlettal felhívtuk, és mondta, hogy hol talizzunk és bevisz minket a Marczira.
Még csak most kezd bennem igazán tudatosulni, hogy holnap már indulunk. Úristeeeen...és szerdán már Dániában leszünk. Annyira de annyira hihetetlen. Apum is felhívott ma, hogy minden oké-e és, hogy összepakoltam - e már. Megbeszéltük, hogy még holnap beszélünk mielőtt átmegyünk a határon. Még Bandit is föl kell hívnom majd, hisz megígértem neki:):):):)
Arlett most ment el, mert még ki akarja használni a kis idejét, amit a párjával tölthet. Aztán majd elmegyünk fagyizni, amikor visszajött, és utána még lemegyünk a boltba, mert nekem még cigit kell vennem. Jaaaj istenem olyan lustának érzem magam. Biztos azért is van ez, mert már izgatott vagyok. :):):):) Amíg Dániában leszek valószínűleg nem fogok tudni minden nap írni nektek, de majd utólag igyekszem bepótolni. :) Az tuti, hogy sok - sok képet fogok csinálni, mert szeretném megörökíteni minden olyan pillanatot, ami emlékezetes lesz számomra a későbbiekben is. :)
Most búcsúzom, aztán majd nem tudom mikor de majd írok. Addig is mindenkit puszilok.
Bandi és Viki vigyázzatok magatokra nagyon!!! :):):):):)

uncsi vasárnap

Csáóóó

Ez a hétvége elég uncsi úgy ahogy van. A tegnapi napom sem volt valami nagy durranás. Mondjuk este már jobb volt, mert Arlettal elmentünk sétálni, meg a párjáékhoz, mert a cicát meg kellett etetni meg itatni. Aztán meg elmentünk a Batthiányira palacsintázni. Hát kb a tegnap csak ennyi volt ami pozitívnak mondható. Ma aránylag korán keltem fel. Egyből elkezdtem mosni, mert volt még jó néhány dolog amit ki kellett mosnom. Vagy 3 adagynyi ruhát mostam asszem. De azért mert, volt olyan pl a kabátom, amit nem lehet mással egybe mosni. Közben kitakarítottam a lakásban, hogy ne úgy hagyjuk itthon, hogy por van. Igazából nagy kosz nem volt, de mivel egyre gyakrabban hagyjuk nyitva az ablakokat, így azért a sok por, meg piszok bejön.
Aztán gépeztem kicsit. Megnéztem mindent, ami érdekelt: iwiw, freemail, hotmail, blog...
Majd bár utálok vasalni, de csak neki fogtam annak is. Most egyenlőre csak a nadrágjaimat vasaltam ki ... elhihetitek az is elég volt. :) Remélhetőleg a ruháim is megszáradnak keddre.
Jaaaj nagyon furi egyedül lenni itthon. Nem jóóóó:(:(:(:(:( És most még csak azt sem tudom, megtenni, hogy bemegyek a Marczira, mert szerintem mindenki haza ment, így meg minek.
Majd később le kellene mennem a boltba még venni cigit, de valahogy nagyon nincs kedvem kimozdulni. Illetve lenne, csak nem egyedül. Na mindegy. Ma este már itthon lesz Arlett, úgyhogy no para. Végre lesz kihez szólni:)
Az előbb hívott apukám, hogy mi a helyzet velem. Mondtam neki, hogy rendben vagyok, és minden rendben van:) Azért lehet, hogy jó lett volna haza menni, de már késő bánat. Majd Dánia után megyek. Akkor jobb is lesz, mert legalább lesz miről mesélni, hisz biztosan nagyon sok élménnyel fogok haza térni:) Meg ugye megígértem apukámnak, hogy majd csinálok sok - sok képet:)
Na asszem ennyi egyenlőre. Ha lesz valami írok még.

Elkezdődött a tavaszi szünet:) Bandi haza ment:(

Halihóóóóóóó!

Hááát igen itt a szünet, ami nekem most annyira nem nagy cucc, mert itt maradtam Pesten. Sőt most annyira még nem is örülök neki, mert elég szar a Bandi nélkül. Eddig a legtöbb esetben úgy volt, hogy van én léptem haza hamarabb, vagy együtt, így még nem nagyon.
Jóóó végül is nem para, mert szerintem el leszek és föltalálom majd magam, hisz azért lesz elég dolgom...pakolászás, mosás, vasalás, meg ilyen apró-cseprő dolgocskák. Szóval van olyan érzésem, hogy unatkozni nem nagyon fogok:)
Na a kis bevezető után nézzük milyen napom volt eddig....
Először is reggel direkt időben föl szerettem volna kelni, mert 9-re oda kellett érnem a fogdokihoz. Persze kb 7:30 körül keltem fel, úgyhogy akkor már azért nem lehet tötyörögni annyira. Gyorsan fölöltöztem, rendbe szedtem magam, meg hasonló ilyenek, majd Bandival kimentünk egy cigire. Aztán én le is léptem, mert tartottam attól, hogy nem érek oda időben. De megsúgom, nagyon jól számítottam ki az időt (akaratom ellenére) és kb 8:53 körül már abban az épületben voltam ahol a doki is van. Na ugye nem is vagyok olyan kis szerencsétlen:P:P:P:P Mint általában a fogdokiknál, itt sem volt valami kellemes, de legalább a dokinő nagyon szimpatikus volt, és nem csak a fájós fogamat kezelte le, hanem még azon kívül kettőt. Na mindegy, de legalább most egy ideig biztos rendben lesznek, legalábbis bízom benne:) Aztán mivel nagyon szép idő volt egséz nap, így gondoltam egyet, és a Margithíd Budai részétől elsétáltam a Mechwart ligetig. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, de azért tök kellemes volt számomra az a "kis" séta. Úgy érzem annyi pont kellett is. De azért a Mechwart-nál fölszálltam a combinóra, mert nem mertem bevállalni még egy megállónyi sétát. De tök büszek voltam magamra, mert így is aránylag rövid időn belül beértem a Marczira. :) Amikor beértem felhívtam Bandit, hogy jöjjön le a földszintre mert nem volt kedvem fölmenni. Le is jött. Közben Anti is oda jött hozzám/hozzánk és beszélgetésbe elegyedtünk. Aztán el kezdtük intézni Bandi utazását, mert nem találta meg a 90%-os kedvezményes utazásáról szóló kis papírkát, így körbe jártuk a marczit, hátha valaki tud segíteni, hogy ne kelljen teljes áru jegyet venni. Sajnálatos ,ódon nem nagyon voltak segítőkészek odabent, így elindultunk a Keletibe és Bandi vett le pénzt a kártyájáról. Aztán elmentünk a Blahára, és onnan vártunk egy alacsony padlós buszt, ami kivisz a Keletibe. Amikor kiértünk Bandi elment jegyet venni, majd elsétáltunk az egyes vágányhoz, amihez kellett egy nagy kerülőt tenni. Szóval azért elfáradtam rendesen. Aztán Bandit föltették a vonatra, ott még beszélgettünk 3-an, majd elment a vonat. Aztán a bajáratig együtt mentünk Miksuval, majd szét váltak útjaink, mert Ő buszozott, én meg metróztam. Kb 14:30 körül értem haza. Itthon van Arlett és a párja, akit szintén Bandinak hívnak. :) Gyorsan tettem be egy adag mosni valót, és közben nézem Esmeraldát. :) Az előbb mondta Arlett, hogy lehet, hogy még ma elmegyünk sétálni valamerre:):):):):):):) Hát ennyi lenne. Sok cupp

egy nap a szüleimmel

Hy!

TEGNAP:

Nagyon mászkálós napunk volt. Bent a Marczin megkaptuk a papírjainkat végre. Aztán Arlett elment ügyeket intézni, én meg addig bent maradtam, és elmentem a Beszéhez, és azt írta az orvosi papíromra, hogy semmi akadálya annak, hogy menjek Dániába. :):):):)
Miután Arlett visszaért leléptünk a koliból és elmentünk az Oktogonra az utazási irodába, ahol gyakszin voltam, és Arlett meg 2 barátnője befizették a Görögországi útjukra a pénzt. Aztán Arlettal elmentünk egy jó nagyon sétálni. Beültünk egy helyre, ahol ittunk koktélt, beszélgettünk kicsit, aztán elmentünk a Király utcába egy turkálóba, ahol végre találtunk Bandinak bőrkabátot, aminek mondanom sem kell rettenetesen örült:):):) Aztán elkísértem Arlettot szoliba. Haza jöttünk ettünk, én beszéltem anyummal telón. Tv-t néztünk, neteztünk, majd 21 óra után kicsivel megjött Bandi. Szegény nagyon szarul járt, mert hajat akart festeni, de a festék kifolyt így ez elmaradt. Olyan 23 óra után elmentünk aludni.

MA:

7 körül keltem. Arlett még itthon volt, de nem sokáig mert megint el kellett intéznie néhány dolgot. Én fogtam magam és kitakarítottam a lakást. Most sokkal kellemesebb az egész légkör így:):):):) Szeretem ha rend van itthon. Aztán rendbe szedtem magam, kimentem egy cigire és egy kávéra és közben felhívtam a szüleimet, hogy mikor érnek ide. Majd kaptam egy sms-t a volt pasimtól, Lalitól...tökre meg is lepődtem, mert már jó ideje nem írt és nem is keresett. Majd megjött Arlett (most épp kajol) :P Délután megyünk fogdokihoz, mert fájdogál a fogam és elég kellemetlen most már. Addig anyumék nem tudom mit csinálnak, de majdcsak el lesznek.
Anyukámék olyan 10:30 körül értek ide, és hoztak nekem sok-sok mindent. Ruhákat, kaját, tisztasági cuccost stb... Aztán Ők leléptek valahova, majd Arlettal elmentünk a fogorvoshoz. Nagy szívás volt, mert várnunk kellett, majd kiderült, hogy szabin van a doki. Pff...nagyon szuper...Majd Arlett addig intézkedett, hogy kaptam időpontot holnap délelőtt 9-re. Ezel után elmentünk a Nyugatihoz, mert szüleimmel azt beszéltük meg, hogy ott talizunk és váltunk pénzt. Mikor oda értünk apumék már vártak minket. Bementünk a West End-be és kerestünk egy Change-t. :) Elég hamar találtunk is egyet és egyből váltottunk is. :) Aztán Arlett elment, mert találkozója volt. Én meg a szüleimmel maradtam. Kajoltunk (gyros), aztán vissza mentünk a Blahára és benéztünk néhány ruha boltba. Majd apukám kiment öcsém elé a Stadionokhoz, addig is anyummal nézelődtünk tovább. Kaptam is anyumtól egy kis nyári fölsőt:):):):):) Kis idő múlva megérkeztek öcsémék. Mivel kezdett rossz idő lenni így haza mentünk. Bán épp itthon volt. Apum egyből kapott is az alkalmon és váltott vele néhány szót a dániai úttal kapcsolatban. Késő délután volt már ekkor, olyan 6 óra körül asszem. Bán nem is maradt sokáig, úgyhogy elköszöntem tőle. Rá kb 5 percre anyumék is mondták, hogy mennek lassan, mert még benéznek az Aréna Plázába. Én meg fogtam magam és bementem a Marczira, mert nem volt hangulatom egyedül itthon kuksolni. Bent a koliban nem volt semmi extra, csak a szokásos. Amikor haza értünk végre egy nagyon jóízűt sikerült Bandival beszélgetni, aminek nagyon örültem:):):):) Elég későn mentünk el aludni. Ha jól emlékszem éjfél után valamikor. :)