Mostanság nem túl sok jó dolog történik az életemben, ezért nem írkálgatok nap, mint nap blogot.
Csütörtökön Bandi sajnálatos módon haza ment, aminek őszintén szólva nagyon nem örültem, dehát azt kell nézni, ami neki jó, és tudom, hogy már nagyon nagy szüksége volt arra, hogy otthon legyen és feltöltődjön egy kicsit. De ettől függetlenül azért elég rossz volt látni, amikor elment a vonata. Era meg én el is érzékenyültünk egy csöppet, ami szerintem várható volt tőlünk. Miksa viszont teljes mértékig magát adta, mert ott poénkodott össze - vissza:):):)
A délután nagy részét a Marczin töltöttem, mert nem volt hangulatom itthon dekkolni. Így legalább társaságban voltam és nem depiztem be itthon.
A mai napom /péntek/ sem volt az igazi. Bár annak rettentő módon örültem, hogy Era velem volt, de az viszont nagyon lehangoló volt, hogy esett az eső egész nap szinte.
Amúgy ilyen is tök régen fordult elő, de ma kivételesen 11:30 körül keltem fel. Még én is meglepődtem magamon, mert alapjáraton nagyon rossz alvó vagyok. Na mindegy, azért nagyon jól esett, hogy ennyit tudtam pihenni.
Era még előttem fent volt és már nagyban sügött - forgott a konyhában. Pudingot csinált a drága lelkem.
Aztán az egész napot végig punnyadtuk kb. A tv-ben nem volt semmi jó, így inkább beszélgettünk meg ilyenek. Pedig ma azért lett volna dolga mind a kettőnknek, de mivel csak olyan 17 óra után tudtunk kimozdulni itthonról, így nem jutottunk 1-ről a 2-re. :( Na majd hétfőn pótoljuk ami elmaradt.
Egy kicsit benéztünk a koliba is, de kb 1 órát voltunk bent. Annával beszélgettünk egy keveset, taliztunk Szabinával meg Tomival, de ők el is tüntek hirtelen. Bánnal váltottam néhány szót, mert volt 1 - 2 hivatalos dolog amikre kíváncsi voltam, és megkaptam tőle a válaszokat.
Nem sokkal ezek után el is jöttünk onnan és haza jöttünk.
Era melókat nézett, én meg kajoltam.
Aztán elszívtunk 1 - 1 szál cigit, majd Era haza ment.
Most furi egy kicsit így "egyedül", mert se Bandi, se Era, se más. Rudival vagyok itthon, de vele meg annyira nem tudok miről beszélgetni. Hm.. hát ez van.
2009. 06. 26.
2009. 06. 24.
Ilyen a hangulatom mostanság .... ez van :(:(:(
Mese volt, álom, káprázat? Lehet!
Megszépítette bús életemet!
A szerelem többé-kevésbé mindig felékesíti a maga tárgyát. Csak akkor látja mindinkább olyannak, amilyen, amikor csalódottan, sebzetten és csúffá téve csökken és kialszik.
Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
Bizony vidám napok ragyogtak egykor rád.
Ő már nem óhajt, hát te is, bolond, hagyd el,
ne fuss utána, hisz szökik, ne légy gyáva,
légy eltökélt, keményszivű, szilárd végre.
Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál, és odább mentél... miért? Mert meguntad.
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket.
A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.
Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni.
Menj és feledj! szivem beéri azzal,
Hogy megsirat és sohasem feled.
Itt lobog szegény szivemben örökre az emlékezés arról, minek már nyoma sincsen.
Mindent újra kezdenék, mert örök feszültség bennem a lényed, és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég.
Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi lesz előttem; hogy az, akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már.
Érzések szívbe szorulva,
emlékek hevernek szerteszórva.
Össze már nem szedhetem,
emlék vagyok én is,
sosem volt szerelem.
Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.
Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni.
Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól télig!
De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.
Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.
Hadd folyjon könnyem, hogyha megeredt:
Hisz a kihulló könnyek árán
Talán a szív is könnyebben feled!
Elmúlt mint száz pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.
Megszépítette bús életemet!
A szerelem többé-kevésbé mindig felékesíti a maga tárgyát. Csak akkor látja mindinkább olyannak, amilyen, amikor csalódottan, sebzetten és csúffá téve csökken és kialszik.
Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
Bizony vidám napok ragyogtak egykor rád.
Ő már nem óhajt, hát te is, bolond, hagyd el,
ne fuss utána, hisz szökik, ne légy gyáva,
légy eltökélt, keményszivű, szilárd végre.
Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál, és odább mentél... miért? Mert meguntad.
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket.
A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.
Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni.
Menj és feledj! szivem beéri azzal,
Hogy megsirat és sohasem feled.
Itt lobog szegény szivemben örökre az emlékezés arról, minek már nyoma sincsen.
Mindent újra kezdenék, mert örök feszültség bennem a lényed, és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég.
Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi lesz előttem; hogy az, akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már.
Érzések szívbe szorulva,
emlékek hevernek szerteszórva.
Össze már nem szedhetem,
emlék vagyok én is,
sosem volt szerelem.
Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.
Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni.
Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól télig!
De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.
Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.
Hadd folyjon könnyem, hogyha megeredt:
Hisz a kihulló könnyek árán
Talán a szív is könnyebben feled!
Elmúlt mint száz pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.
2009. 06. 23.
Megabrutáslis, Kokkenfakkenos buli Dancsiéknál:)
Welcome party képek
nagy a boldogság:)
Az elmúlt két napom nagyon emlékezetes marad számomra.
Mindenki nagy lázban volt, hisz végre Dancsi haza jött Dániából, röpke fél év után.
A meglepi buli nagy és precíz szervezést igényelt, hogy minden a legtutibb legyen. Mindenkinek megvolt a feladata, hogy mit csináljon. Nagyon aprólékosan meg volt tercezve az utolsó szösszenetig. Muszáj is volt, hogy Dancsi még csak véletlenül se sejtsen meg semmit. :)
Era, Norbi meg Én rajzoltunk, színeztünk, díszítettünk stb ...
Dancsi nagyija készítette a finomabbnál - finomabb kajcsikat [hozzáteszem istenkirály fincsi volt minden:)]. Ibolya néni (Dancsi anyuja) takarított meg sürgött - forgott.
Majd mindent megbeszéltünk részletesen, hogy mi lesz, ha Dancsi megérkezik. Ezek után Ibolya néni és Era elmentek Dancsiért a Marcsira (ahogy Norbi mondaná...hihihi), de ez is úgy volt, hogy Ibolya néni kitette Erát a kolesz közelében, hogy nehogy az legyen, hogy miért együtt mentek. (kicsit levágós lett volna Dancsinak). Úgyhogy Ibolya néni érkezett meg előbb, majd rá pár percre Era is betoppant a 100 kilós tatyójával (így még hitelesebb volt a történet...hehe). Dancsinak meg az lett beadva, hogy Era náluk aludhat, aminek persze nagyon örült a csajszika, így nem is gondolhatta, hogy otthon már mindenki tűkön ülve várja a hazatérését. Addig mi mindent igyekeztünk a lehető legklasszabban megcsinálni, hogy egy perfect welcome party legyen:):):) Hála istennek mindennel időben végződtünk, úgyhogy szinte mindenki beállt a konyhába az ablakhoz, és onnan sasoltuk, hogy mikor érkeznek már meg Dancsiék.
Majd kb 19:30 körül begördült a várva várt autó. Gyorsan mindenki fölrohant az emeletre, mert úgy volt megdumálva, hogy ahogy bejön a Csaje, megvárjuk az első reakciót, majd előugrunk és lesz nagy meglepetés. Így is lett. Norbival megbeszéltük, hogy ahogy előugrunk azt fogjuk kiáltani a Dancsinak, hogy - CSUMÍÍÍÍÍ -. Voltak nagy ujjongások, sikongatásig, meghatódások, pityergések stb... Egyem is meg Dancsi olyan, de olyan édi volt. Annyira meghatódtam, mert engem is tök aranyosan fogadott. :) Azt hiszem azt a pillanatot nem fogom elfelejteni, ahogy megölelt és megköszönte, hogy ott vagyok.:) Akkor én is bekönnyeztem egy perc alatt, hisz nagyon érzékeny típus vagyok.
A nagy üdvrivalgás után kicsit csillapodtak az kedélyek és leültünk a nappaliba. Szegény Dancsi azt sem tudta kinek örüljön, vagy kivel beszéljen. Majd a társaság egy része elment kajolni, mert 1 - 2 vendég vidékről érkezett és ők időhöz voltak kötve, így nekik hamarabb kellett lelépniük.
Majd miután ők elmentek, mi elkezdtünk "party-ni". A hangulat megabrutális volt szerintem. :) Nagyon sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, hülyültünk és még sorolhatnám. :) Geri (Dancsi haverja) tartott nekünk egy kisebb fajta "előadást", amin szanaszét röhögtük az agyunkat, és a felénél már kissé el is vesztettük a fonalat, mert volt a történetben már minden. Az idétlen Cartoon Network-ös mesétől elkezdve, a Gyilkos számokig és a termékbemutatással bezárólag minden. nagyon poénos volt az egyszer biztos. :) Közben Youtube-ról nyomattuk a zenéket, ami elég változatos volt, mert ahányan voltunk, kb annyi féle zenei stílust képviseltünk. De igyekeztünk úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen, és mindenki élvezze a bulit.
Szerintem ez teljes mértékig így is történt, mert Én személy szerint nagyon jól éreztem magam!!! A hangulat fenomenális volt, a kaja isteni finom, Nagyi teája utánozhatatlan:) az emberek akik pedig ott voltak ... hááát nem is tudom kifejezni.
Azt hiszem nem is tudnám szebben kifejezni és zárni ezt a fejezett minthogy:
Mindenki nagy lázban volt, hisz végre Dancsi haza jött Dániából, röpke fél év után.
A meglepi buli nagy és precíz szervezést igényelt, hogy minden a legtutibb legyen. Mindenkinek megvolt a feladata, hogy mit csináljon. Nagyon aprólékosan meg volt tercezve az utolsó szösszenetig. Muszáj is volt, hogy Dancsi még csak véletlenül se sejtsen meg semmit. :)
Era, Norbi meg Én rajzoltunk, színeztünk, díszítettünk stb ...
Dancsi nagyija készítette a finomabbnál - finomabb kajcsikat [hozzáteszem istenkirály fincsi volt minden:)]. Ibolya néni (Dancsi anyuja) takarított meg sürgött - forgott.
Majd mindent megbeszéltünk részletesen, hogy mi lesz, ha Dancsi megérkezik. Ezek után Ibolya néni és Era elmentek Dancsiért a Marcsira (ahogy Norbi mondaná...hihihi), de ez is úgy volt, hogy Ibolya néni kitette Erát a kolesz közelében, hogy nehogy az legyen, hogy miért együtt mentek. (kicsit levágós lett volna Dancsinak). Úgyhogy Ibolya néni érkezett meg előbb, majd rá pár percre Era is betoppant a 100 kilós tatyójával (így még hitelesebb volt a történet...hehe). Dancsinak meg az lett beadva, hogy Era náluk aludhat, aminek persze nagyon örült a csajszika, így nem is gondolhatta, hogy otthon már mindenki tűkön ülve várja a hazatérését. Addig mi mindent igyekeztünk a lehető legklasszabban megcsinálni, hogy egy perfect welcome party legyen:):):) Hála istennek mindennel időben végződtünk, úgyhogy szinte mindenki beállt a konyhába az ablakhoz, és onnan sasoltuk, hogy mikor érkeznek már meg Dancsiék.
Majd kb 19:30 körül begördült a várva várt autó. Gyorsan mindenki fölrohant az emeletre, mert úgy volt megdumálva, hogy ahogy bejön a Csaje, megvárjuk az első reakciót, majd előugrunk és lesz nagy meglepetés. Így is lett. Norbival megbeszéltük, hogy ahogy előugrunk azt fogjuk kiáltani a Dancsinak, hogy - CSUMÍÍÍÍÍ -. Voltak nagy ujjongások, sikongatásig, meghatódások, pityergések stb... Egyem is meg Dancsi olyan, de olyan édi volt. Annyira meghatódtam, mert engem is tök aranyosan fogadott. :) Azt hiszem azt a pillanatot nem fogom elfelejteni, ahogy megölelt és megköszönte, hogy ott vagyok.:) Akkor én is bekönnyeztem egy perc alatt, hisz nagyon érzékeny típus vagyok.
A nagy üdvrivalgás után kicsit csillapodtak az kedélyek és leültünk a nappaliba. Szegény Dancsi azt sem tudta kinek örüljön, vagy kivel beszéljen. Majd a társaság egy része elment kajolni, mert 1 - 2 vendég vidékről érkezett és ők időhöz voltak kötve, így nekik hamarabb kellett lelépniük.
Majd miután ők elmentek, mi elkezdtünk "party-ni". A hangulat megabrutális volt szerintem. :) Nagyon sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, hülyültünk és még sorolhatnám. :) Geri (Dancsi haverja) tartott nekünk egy kisebb fajta "előadást", amin szanaszét röhögtük az agyunkat, és a felénél már kissé el is vesztettük a fonalat, mert volt a történetben már minden. Az idétlen Cartoon Network-ös mesétől elkezdve, a Gyilkos számokig és a termékbemutatással bezárólag minden. nagyon poénos volt az egyszer biztos. :) Közben Youtube-ról nyomattuk a zenéket, ami elég változatos volt, mert ahányan voltunk, kb annyi féle zenei stílust képviseltünk. De igyekeztünk úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen, és mindenki élvezze a bulit.
Szerintem ez teljes mértékig így is történt, mert Én személy szerint nagyon jól éreztem magam!!! A hangulat fenomenális volt, a kaja isteni finom, Nagyi teája utánozhatatlan:) az emberek akik pedig ott voltak ... hááát nem is tudom kifejezni.
Azt hiszem nem is tudnám szebben kifejezni és zárni ezt a fejezett minthogy:
ISTEN HOZOTT ITTHON DANCSI!!!
WELCOME TO THE KOKKENFAKKEN, DANCEFAKKEN, MEGAFAKKEN, WOMITFAKKEN, DRINKENFAKKEN PARTY!!! :):):)
WELCOME TO THE KOKKENFAKKEN, DANCEFAKKEN, MEGAFAKKEN, WOMITFAKKEN, DRINKENFAKKEN PARTY!!! :):):)
(ha jól emlékszem valahogy így szólt a Dancsinak szánt üdvözlő szöveg, amit készítettünk neki)
Mindenkinek hálás köszönet, hogy ilyen jól sikerült a buli és hogy részese lehettem.
millió puszi
Mindenkinek hálás köszönet, hogy ilyen jól sikerült a buli és hogy részese lehettem.
millió puszi
2009. 06. 20.
itt volt ma az öcsikém:):):) Viki ma ment haza
Csőőőő!
Ma hála istennek nincs olyan meleg, mint tegnap, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nagyon nehezen viselem a túlzott hőséget.
Reggel nagy meglepetésemre öcsém ébresztett telón. Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok - e vagy lány, mert én úgy számítottam, hogy majd csak valamikor délután érkezik. Na mindegy, azért elhihetitek, hogy mennyire megörültem neki, hiszen ha jól emlékszem valamikor 1 hónappal ezelőtt láttam Őt legutóbb.
Egyem is meg azért hívott, hogy itt aludhatna-e, mert valamikor kora hajnalban fejezték be a party-zást a haverokkal, és én voltam hozzá a legközelebb. Na igen amikor a hőn szerett öcsikéről van szó mit is mondana egy testvér ... persze, hogy egyből ugrottam ki az ágyból és mire fölöltöztem (hozzáteszem csak félig - meddig sikerült), addigra Ő már itt is volt:):):) Jól meg is ölelgettem, mert annyira örültem, hogy látom végre:) Aztán elmesélte, hogy hogy járt, mert kicsit "eltévedt" az úgynevezett "nagy faluban". Kb összejárta fél Pestet, mire ide talált.
De a lényeg, hogy minden oké, és neki sem lett semmi baja:)
Néhány szót váltottunk a konyhában, majd megágyaztam neki és ment csicsikálni, mert nagyon látszott rajta, hogy fáradt.
Vikiék is fönt voltak már javában, ami szintén meglepő volt, mert az esetek többségében én szoktam fölkelni, legalábbis hétvégén.
Már volt készítve reggeli, meg volt terítve, (terülj - terülj asztalkám szitu).
Én is össze szedtem magam, majd neki álltunk reggelizni. Közben beszéltem apukámmal telón, hogy ne aggódjon, itt van Ádám és minden a legnagyobb rendben van. :)
Kaja után tettem be mosnivalót, majd kimentünk cigizni, meg kávézni. Aztán Viki még pakolászott ezt - azt, mert ma jött érte a bátyja és nem is olyan régen mentek el.
Bandi most épp el ment pancsizni, drága öcsikém meg csicsikál még nagyban:) Én azóta már föltakarítottam a konyhában is, mert kb 2 perc alatt olyan kosz szokott lenni, hogy kb nap, mint nap lehetne ott takarítani.
Aztán nekiültem gépezno egy kicsit. Elolvastam Dancsi blogját, amit a dániai ottartózkodása alatt irogatott és tök furcsa érzés kerített hatalmába, hisz ez volt az utolsó bejegyzése. Holnap ilyenkor már javában úton lesz haza fele. :) Igazából még csak most kezd tudatosulni bennem, hogy milyen hamar telt el ez a fél év. Annyira hihetetlen számomra.
Na jól van egyenlőre ennyit most... majd később folytatom.
Sajna drága öcsikém már el isment. :( Pedig azt hittem azért egy kicsit tovább marad, de hát ilyen az élet. Neki is megvan a saját kis kialakult életritmusa, amibe nem igazán lehet, és nem is illik beleszólni. Nem baj, a lényeg, hogy láttam és nekem ez a legfontosabb. :) Miután kikísértem a buszhoz és elment, fölhívtam apumat, hogy ne aggódjon minden rendben van. :) Aztán haza értem, Bandi épp gépezett egy kicsit. Majd megcsinálta a séróját, és lassan (de biztosan:P) megyünk be a Marczira. Viszont azt még nem tudom, hogy meddig leszünk ott, mert ma már Era is megtalált, hogy este átjönne hozzánk és itt aludna, ha nem okoz nekünk gondot. Persze, hogy azt mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön, mert engem nem zavar, meg szerintem a Bandit sem. Vikinek meg már mindegy, mert nincs itt.
Ma hála istennek nincs olyan meleg, mint tegnap, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nagyon nehezen viselem a túlzott hőséget.
Reggel nagy meglepetésemre öcsém ébresztett telón. Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok - e vagy lány, mert én úgy számítottam, hogy majd csak valamikor délután érkezik. Na mindegy, azért elhihetitek, hogy mennyire megörültem neki, hiszen ha jól emlékszem valamikor 1 hónappal ezelőtt láttam Őt legutóbb.
Egyem is meg azért hívott, hogy itt aludhatna-e, mert valamikor kora hajnalban fejezték be a party-zást a haverokkal, és én voltam hozzá a legközelebb. Na igen amikor a hőn szerett öcsikéről van szó mit is mondana egy testvér ... persze, hogy egyből ugrottam ki az ágyból és mire fölöltöztem (hozzáteszem csak félig - meddig sikerült), addigra Ő már itt is volt:):):) Jól meg is ölelgettem, mert annyira örültem, hogy látom végre:) Aztán elmesélte, hogy hogy járt, mert kicsit "eltévedt" az úgynevezett "nagy faluban". Kb összejárta fél Pestet, mire ide talált.
De a lényeg, hogy minden oké, és neki sem lett semmi baja:)
Néhány szót váltottunk a konyhában, majd megágyaztam neki és ment csicsikálni, mert nagyon látszott rajta, hogy fáradt.
Vikiék is fönt voltak már javában, ami szintén meglepő volt, mert az esetek többségében én szoktam fölkelni, legalábbis hétvégén.
Már volt készítve reggeli, meg volt terítve, (terülj - terülj asztalkám szitu).
Én is össze szedtem magam, majd neki álltunk reggelizni. Közben beszéltem apukámmal telón, hogy ne aggódjon, itt van Ádám és minden a legnagyobb rendben van. :)
Kaja után tettem be mosnivalót, majd kimentünk cigizni, meg kávézni. Aztán Viki még pakolászott ezt - azt, mert ma jött érte a bátyja és nem is olyan régen mentek el.
Bandi most épp el ment pancsizni, drága öcsikém meg csicsikál még nagyban:) Én azóta már föltakarítottam a konyhában is, mert kb 2 perc alatt olyan kosz szokott lenni, hogy kb nap, mint nap lehetne ott takarítani.
Aztán nekiültem gépezno egy kicsit. Elolvastam Dancsi blogját, amit a dániai ottartózkodása alatt irogatott és tök furcsa érzés kerített hatalmába, hisz ez volt az utolsó bejegyzése. Holnap ilyenkor már javában úton lesz haza fele. :) Igazából még csak most kezd tudatosulni bennem, hogy milyen hamar telt el ez a fél év. Annyira hihetetlen számomra.
Na jól van egyenlőre ennyit most... majd később folytatom.
Sajna drága öcsikém már el isment. :( Pedig azt hittem azért egy kicsit tovább marad, de hát ilyen az élet. Neki is megvan a saját kis kialakult életritmusa, amibe nem igazán lehet, és nem is illik beleszólni. Nem baj, a lényeg, hogy láttam és nekem ez a legfontosabb. :) Miután kikísértem a buszhoz és elment, fölhívtam apumat, hogy ne aggódjon minden rendben van. :) Aztán haza értem, Bandi épp gépezett egy kicsit. Majd megcsinálta a séróját, és lassan (de biztosan:P) megyünk be a Marczira. Viszont azt még nem tudom, hogy meddig leszünk ott, mert ma már Era is megtalált, hogy este átjönne hozzánk és itt aludna, ha nem okoz nekünk gondot. Persze, hogy azt mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön, mert engem nem zavar, meg szerintem a Bandit sem. Vikinek meg már mindegy, mert nincs itt.
2009. 06. 19.
VIDEÓ :)
Egy jó barát
Egy jó barát belülről lát ha külsődet szemléli is. Egy jó barát mindent megbocsát.Nem mutat tükröt bűnöknek.Egy jó barát felsegít.Minduntalan lelkesít.Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát.Elhúzni nem tudja.Egy jó barát céljaid elérésében segít.Gátolni nem tudna.Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat.Nem felejti egyetlen elhangzott szavadat.Egy jó barát segítő kezet ad.Téged támogat, nem másokat.Őrült kis világunkban.Ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?
Bandinak megvan a Rendszergazdai vizsgája:):):) Nagyon büszke vagyok rááá
Halika
Ez a napom elég nyüzsgős volt. Először is Vikivel reggeliztünk, ami tőlem nem épp megszokott, mert nem nagyon szoktam reggelizni. Aztán össze szedtük magunkat. Az volt a lényeg, hogy délre beérjünk a Marczira mivel Arlettal úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk, mert volt itt néhány levele, amit oda kellett adni neki.
Még javában itthon voltunk, amikor Era telefonált, hogy eljön hozzánk a Blahára. Mivel még időn belül volt így megvártuk Őt is.
Mielőtt elindultunk volna, még itthon kimentünk egy cigire meg egy kávéra. Aztán mondtam a csajoknak, hogy indulni kellene, mert nem szerettem volna, ha Arlettnak sokáig kellene várnia ránk.
Már a Lövőház utcában jártunk és Era bement egy papírboltba néhány dolgot venni, addig Vikivel mi tovább mentünk. Nem sokra rá, hogy beértünk Era is megérkezett.
Egy ideig lent beszélgettünk, majd Viki lelépett az ügyeit elintézni.
Arlett kicsit késett, de szólt is, hogy nem tud időben jönni, mert van néhány elintéznivalója.
Végül is nem volt para, mert elvoltunk. :) Páll Attilának lepasszoltam Zoli néhány nálam maradt holmiát, Antival, Zsoltival meg még néhány emberkével tök jól eldumálgattam.
Kis idő múlva megjött Arlett, viszont Era meg lépett le. De addigra már Viki is elintézte amit akart, úgyhogy lent elvoltunk. Arlett elmesélte, hogy milyen volt a nyaralása Görögországban. Nagyon megirigyeltem a csajt, mert olyan de olyan jó pasik közt volt, hogy úristeeeeen:):):) hehehe
Jah, meg nagyon édi - bédi volt az Arlett, mert rám is gondolt...nekem is hozott egy kis ajándélot Görögből:) Nagyon megörültem neki.
Aztán mivel már eléggé eltelt az idő így lassan már indulni is akartunk (főleg Viki). Mondjuk nagyon jól is jött, mert időközben Szabina is megjelent, és őszintén szólva most nem sok kedvem volt vele trécselngetni.
Szóval Ő jött, mi meg mentünk. Szegény Antit is úgy ott hagytuk, hogy csak na. Remélhetőleg nem haragudott meg...:S
Haza feke jövet még leszálltunk a Nyugatinál, mert megvettük Bandinak a jegyét, mert sajna jövőhéten már Ő is megy haza:(:(:(:(:(
Aztán haza jöttünk, csináltunk tojásrántottát, és közben Era hívott, hogy itthon vagyunk-e már. Mondtam neki, hogy igen, úgyhogy ha gondolja jöjjön nyugodtan. 2 perc sem telt el és már itt is volt. Akkor neki ültünk és hárman ettünk, utána cigi, kávé.
Aztán kitaláltuk, hogy fessünk hajat. (Era + Én). Előstör nekem lett megcsinálva, utána meg Erikának. Szerintünk nagyon jóóó lett:) Viki ez idő alatt elvolt magának, mert valami filmet nézett a lap-topján.
Bandi ugyebár tegnap fejezte be a vizsgáit, majd elment az osztályával egy amolyan bankett félére. Mondjuk ahhot képest elég hamar itthon volt már.
Megmutatta a bizijét, ami gyönyörű eredményt takart:) Nagyon büszke is vagyok rá, mert szerintem 89%-os bizire lehet is az ember büszke. :)
Mindezek után Ő elment aludni, mert Viki is ágyban volt már, de mi Erával még maradtunk egy csöppet. Aztán épp amikor mi is készültünk aludni menni, váratlanul kijött Bandi(?). Akkor még maradtunk egy - egy cigire és csak ezek után mentünk csicsikálni.
Nos ennyi....cupppaaaa
Ez a napom elég nyüzsgős volt. Először is Vikivel reggeliztünk, ami tőlem nem épp megszokott, mert nem nagyon szoktam reggelizni. Aztán össze szedtük magunkat. Az volt a lényeg, hogy délre beérjünk a Marczira mivel Arlettal úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk, mert volt itt néhány levele, amit oda kellett adni neki.
Még javában itthon voltunk, amikor Era telefonált, hogy eljön hozzánk a Blahára. Mivel még időn belül volt így megvártuk Őt is.
Mielőtt elindultunk volna, még itthon kimentünk egy cigire meg egy kávéra. Aztán mondtam a csajoknak, hogy indulni kellene, mert nem szerettem volna, ha Arlettnak sokáig kellene várnia ránk.
Már a Lövőház utcában jártunk és Era bement egy papírboltba néhány dolgot venni, addig Vikivel mi tovább mentünk. Nem sokra rá, hogy beértünk Era is megérkezett.
Egy ideig lent beszélgettünk, majd Viki lelépett az ügyeit elintézni.
Arlett kicsit késett, de szólt is, hogy nem tud időben jönni, mert van néhány elintéznivalója.
Végül is nem volt para, mert elvoltunk. :) Páll Attilának lepasszoltam Zoli néhány nálam maradt holmiát, Antival, Zsoltival meg még néhány emberkével tök jól eldumálgattam.
Kis idő múlva megjött Arlett, viszont Era meg lépett le. De addigra már Viki is elintézte amit akart, úgyhogy lent elvoltunk. Arlett elmesélte, hogy milyen volt a nyaralása Görögországban. Nagyon megirigyeltem a csajt, mert olyan de olyan jó pasik közt volt, hogy úristeeeeen:):):) hehehe
Jah, meg nagyon édi - bédi volt az Arlett, mert rám is gondolt...nekem is hozott egy kis ajándélot Görögből:) Nagyon megörültem neki.
Aztán mivel már eléggé eltelt az idő így lassan már indulni is akartunk (főleg Viki). Mondjuk nagyon jól is jött, mert időközben Szabina is megjelent, és őszintén szólva most nem sok kedvem volt vele trécselngetni.
Szóval Ő jött, mi meg mentünk. Szegény Antit is úgy ott hagytuk, hogy csak na. Remélhetőleg nem haragudott meg...:S
Haza feke jövet még leszálltunk a Nyugatinál, mert megvettük Bandinak a jegyét, mert sajna jövőhéten már Ő is megy haza:(:(:(:(:(
Aztán haza jöttünk, csináltunk tojásrántottát, és közben Era hívott, hogy itthon vagyunk-e már. Mondtam neki, hogy igen, úgyhogy ha gondolja jöjjön nyugodtan. 2 perc sem telt el és már itt is volt. Akkor neki ültünk és hárman ettünk, utána cigi, kávé.
Aztán kitaláltuk, hogy fessünk hajat. (Era + Én). Előstör nekem lett megcsinálva, utána meg Erikának. Szerintünk nagyon jóóó lett:) Viki ez idő alatt elvolt magának, mert valami filmet nézett a lap-topján.
Bandi ugyebár tegnap fejezte be a vizsgáit, majd elment az osztályával egy amolyan bankett félére. Mondjuk ahhot képest elég hamar itthon volt már.
Megmutatta a bizijét, ami gyönyörű eredményt takart:) Nagyon büszke is vagyok rá, mert szerintem 89%-os bizire lehet is az ember büszke. :)
Mindezek után Ő elment aludni, mert Viki is ágyban volt már, de mi Erával még maradtunk egy csöppet. Aztán épp amikor mi is készültünk aludni menni, váratlanul kijött Bandi(?). Akkor még maradtunk egy - egy cigire és csak ezek után mentünk csicsikálni.
Nos ennyi....cupppaaaa
2009. 06. 17.
Volt már jobb napom is
Ciaoooooo!
A mai napom nagyon jónak ígérkezett. Reggel mindennel időben elvégződtem, hajmosás, tusolás, sminkelés ... stb ...
Aztán 8 előtt nem sokkal lementem a combinó megállóba, mert úgy beszéltük meg Antival, hogy ott talizunk és együtt megyünk be a rádióba. Anti picivel 8 után jött, majd a következő érkező combival el is mentünk. Nagyon pontosak voltunk, mert asszem pont 9-re értünk be és úgy, hogy előtte meg elég sokat kellett várni a buszra.
Amikor beértünk, még nem volt bent a Gábor, úgyhogy kint cigiztünk, meg beszélgettünk addig is. Olyan 9:30 körül érkezett meg Gábor, majd 3-an bementünk a stúdióba. Nekem szinte egyből lett feladatom, mert ismét fel kellett hívnom a "tiszás" hapekot. Miután ezzel meg voltam vissza mentem a stúdióba és beszélgettünk Gábor, Anti meg Én.
Nem sokra rá bejött egy nagyon ellenszenves hapika. Ő is ott fog melózni ha minden igaz:(
Antival meg velem próbált nagyon kontaktolni, de se én, sem pedig Anti nem nagyon hajlottuk arra, hogy vele trécselgessünk. Gábor neki is elmagyarázott néhány dolgot a melóval kapcsolatosan. Aztán megkérdezte a hapika, hogy merre is kell vissza indulnia, mert nem tudja az utat pontosan. Kérdezi tőlem, hogy nem - e megyek vele. Gondoltam magamban ez nem normális...majd még pont beülök mellé, amikor azt sem, tudom kiféle/miféle ember. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de én az Antival megyek vissza, mert vele mentem.
Miután az ember lelépett, rá nem sokra mi is elmentünk.
Én leszálltam a Blahán, Anti meg ment tovább. De még a combin mondtam neki, hogy majd később megyek be, csak kajolok valamit, meg megnézem, hogy Viki vissza jött-e már.
Jól éreztem, mert Viki már itthon volt, de nagy "meglepetésemre" a Niki meg a Lóri is itt voltak. :( Néztem is egy nagyot és egyből kérdeztem is Vikit, hogy ezek mit keresnek itt. De hála istennek csak azért jöttek, hogy össze pakoljanak még néhány dolgot, amit vittek haza.
Majd én is elmentem itthonról, mert bementem a koliba. Még a tegnap folyamán beszéltük Bandival, hogy ma kimegyek neki a Keletibe megvenni a jegyét és ezért is mentem be. Úgy tudtam, hogy 13 óra körül végeznek a vizsgával, erre amikor én mentem olyan 14 óra fele még sehol senki. Így elbeszélgettem Antival, Attilával ....
Majd végre valahára jött Bandi, de addigra elment a kedvem, hogy kimásszak, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd holnap. :)
Majd beszéltem Erával is telón, és utána elindultam haza, mert jött hozzánk a csaje.
Itthon eldumálgattunk, elnevetgéltünk ... majd csajszikám lelépett haza.
Olyan 19 óra után nem sokkal kijött Bán. Vele is lebeszéltünk ezt - azt aztán Ő is tiplizett haza.
Most kb semmi extra nem történik. Bandi pancsizik, Viki meg Rudi tv-nek.
Szóval mára ennyit, mert nagyon fáradt vagyok, meg a kedvem sem a legjobb.
pusza mindenkinek
A mai napom nagyon jónak ígérkezett. Reggel mindennel időben elvégződtem, hajmosás, tusolás, sminkelés ... stb ...
Aztán 8 előtt nem sokkal lementem a combinó megállóba, mert úgy beszéltük meg Antival, hogy ott talizunk és együtt megyünk be a rádióba. Anti picivel 8 után jött, majd a következő érkező combival el is mentünk. Nagyon pontosak voltunk, mert asszem pont 9-re értünk be és úgy, hogy előtte meg elég sokat kellett várni a buszra.
Amikor beértünk, még nem volt bent a Gábor, úgyhogy kint cigiztünk, meg beszélgettünk addig is. Olyan 9:30 körül érkezett meg Gábor, majd 3-an bementünk a stúdióba. Nekem szinte egyből lett feladatom, mert ismét fel kellett hívnom a "tiszás" hapekot. Miután ezzel meg voltam vissza mentem a stúdióba és beszélgettünk Gábor, Anti meg Én.
Nem sokra rá bejött egy nagyon ellenszenves hapika. Ő is ott fog melózni ha minden igaz:(
Antival meg velem próbált nagyon kontaktolni, de se én, sem pedig Anti nem nagyon hajlottuk arra, hogy vele trécselgessünk. Gábor neki is elmagyarázott néhány dolgot a melóval kapcsolatosan. Aztán megkérdezte a hapika, hogy merre is kell vissza indulnia, mert nem tudja az utat pontosan. Kérdezi tőlem, hogy nem - e megyek vele. Gondoltam magamban ez nem normális...majd még pont beülök mellé, amikor azt sem, tudom kiféle/miféle ember. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de én az Antival megyek vissza, mert vele mentem.
Miután az ember lelépett, rá nem sokra mi is elmentünk.
Én leszálltam a Blahán, Anti meg ment tovább. De még a combin mondtam neki, hogy majd később megyek be, csak kajolok valamit, meg megnézem, hogy Viki vissza jött-e már.
Jól éreztem, mert Viki már itthon volt, de nagy "meglepetésemre" a Niki meg a Lóri is itt voltak. :( Néztem is egy nagyot és egyből kérdeztem is Vikit, hogy ezek mit keresnek itt. De hála istennek csak azért jöttek, hogy össze pakoljanak még néhány dolgot, amit vittek haza.
Majd én is elmentem itthonról, mert bementem a koliba. Még a tegnap folyamán beszéltük Bandival, hogy ma kimegyek neki a Keletibe megvenni a jegyét és ezért is mentem be. Úgy tudtam, hogy 13 óra körül végeznek a vizsgával, erre amikor én mentem olyan 14 óra fele még sehol senki. Így elbeszélgettem Antival, Attilával ....
Majd végre valahára jött Bandi, de addigra elment a kedvem, hogy kimásszak, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd holnap. :)
Majd beszéltem Erával is telón, és utána elindultam haza, mert jött hozzánk a csaje.
Itthon eldumálgattunk, elnevetgéltünk ... majd csajszikám lelépett haza.
Olyan 19 óra után nem sokkal kijött Bán. Vele is lebeszéltünk ezt - azt aztán Ő is tiplizett haza.
Most kb semmi extra nem történik. Bandi pancsizik, Viki meg Rudi tv-nek.
Szóval mára ennyit, mert nagyon fáradt vagyok, meg a kedvem sem a legjobb.
pusza mindenkinek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


