Ballagás volt, Feri itt van, stb....

Csőőő Mindenkinek!

Ez a nap egész kellemesen telt. Reggel hajat mostam, takarítottam kicsit, aminek persze délutánra már semmi látszata nem volt. Na mindegy. Aztán 9 után nem sokkal megérkezett Feri:) Kávéztunk, cigiztünk és elég sokat beszélgettünk. Aztán elkezdtem főzni, mert már megint nagyon régen került rá sor. Pörköltet készítettem, amit félbe kellett hagynom, mert mentünk be a Marczira. Feri azért, hogy megnézze a többieket, hogy ki hogy van, nekem meg dokihoz kellett mennem már megint, mert a sebem most csúnyább lett. Mondta a Besze doki, hogy valószínűleg az a sok ülés nem tett jót neki, mivel nem úgy működött a vérkeringésem, ahogy kellett volna. Úgyhogy most az a nagy helyzet, hogy hétfőn már megint mennem kell a Kapás utcába a sebészetre. Hááát ez van, de majd igyekszem megint nagyon oda figyelni rá és akkor majd megint jobb lesz a helyzet. Aztán javarészt lent voltunk az udvaron, dumálgattunk, meg szívtuk egymás vérét....stb...stb...:) Ma volt a 4/G ballagása, és Ferivel mi is oda mentünk megnézni, de nem maradtunk végig, mert láttuk, hogy Miksu és Bandi is idő előtt leléptek, így mi sem maradtunk tovább. Meg igazság szerint nem is volt olyan nagy durranás szerintem. Aztán szocmunkás után kajtattunk Erikával, mivel bent hagyta a cuccait Vikinél, és addigra már Viki meg Anna haza mentek, Vénuszt meg nem találtuk sehol. Majd végre nagy nehezen megtaláltuk a Bakonyi Ágit és Ő nyitotta ki nekünk az ajtót. Era elhozta a cuccait, majd mi léptünk is haza. Bandi és Feri még maradtak bent a Miksu és a többiek miatt. Haza érve folytattam a pöri főzést de már Erika is segítséget nyújtott:):):):) Az eredmény magáért beszél, mert mind elfogyott:):):):) Szóval ismét bebizonyosodott, hogy nem is főzök olyan rosszul....hehehe (legalább valamiben jóóó vagyok:P:P:P:P). Most még egy ideig szerintem fent leszünk, bár Feri már - már alszik itt mögöttem az ülőgarnitúrán:):):):) Bandi valami filmnek az extráit nézi, Erika meg nemrég lépett haza. Nos ennyit mára! puszi drágáim:):):):):) buona seraaaaaa

Lesz még jobb is ebben biztos vagyok:):):):):)

Hi!

A tegnapi nap elég vegyes érzelmeket keltett bennem. A napom jól indult de a végére már nem alakult ilyen fényesen. Na mindegy. Délelőtt EFT-m volt, összeült a szoc. munkásom a pszihológusom, a tesitanárom, Bán meg Én és átbeszéltük, hogy ebben a fél évben mennyiben változott az életem és én magam. Sok pozitívumot soroltak fel, mert azt látják, hogy sokban önállósodtam, kiegyensúlyozottabb, és magabiztosabb lettem. Ezek nagyon szép és jó dolgok. Persze még sok minden van amiben változnom kell, de legalább már elindultam egy aránylag jónak mondható úton:)
A napom további része viszont már nem volt ennyire jó. Sajnálatos módon Vikivel most nagyon rossz a kapcsolatunk:( Nem nagyon tudunk egy hullámhosszon gondolkodni és ez ellentéteket szül kettőnk között. Remélhetőleg ha csillapodnak a kedélyek, akkor a viszonyunk is új erőre kap és el tudjuk felejteni ezt az időszakot.
Viszont ettől függetlenül elvoltam Erával és Kokkenfakken (Norbi) barátommal:):):):) Kimentünk a Moszkva térre szenyát kajolni, mert Kedves Szalai Úr éhes volt:) Aztán még ott helyben nagyon sokat beszélgettünk mi 3-an. Próbáltuk Erának elmagyarázni 1 - 2 dolgot, hogy fel nyissuk a szemét. Remélhetőleg azért valamilyen szinten sikerrel jártunk, de ez majd idővel úgyis kiderül. Aztán Norbi beült egy netezőbe chat-ni az Ő szíve választottjával, Era haza lépett Én meg vissza mentem a többiekhez. Bandi és Viki elég jól el lehettek, mert nem sokat voltam a társaságukba. Lent az udvaron Dorinával, Annával, Ricsivel és Szisszel voltam. Annyira sokat én nem csatlakoztam bele a beszélgetésükbe, inkább csak úgy hallgattam. Igazság szerint nekem nem Ők az igazi barátaim így én csak úgy elvoltam köztük. Aztán kicsit később Antival dumálgattam egy keveset, majd Tari Feritől kértem egy - két tanácsot, hogy Ő mit tenne az én helyzetemben. Elmeséltem neki, hogy most mit érzek és tök aranyos volt, mert azt mondta, hogy sokat nem veszíthetek, szóval tegyek úgy ahogy a szívem diktálja. Na mindegy ezt most inkább hagyjuk.
Este fele Dorina, Ricsi és Bandi próbáltak és elénekelték a kedvenc zenémet amit ők kreáltak. :) Aztán Dorina is tök ari volt, mert Ő is öntött belém egy kis önbizalmat és ez tőle nagyon jól esett:)
Most azért nem kell megilyedni, mert nem olyan gáz a helyzet, csak volt már jobb is....Ennyi. De majd teszek róla (vagy legalábbis igyekszem), hogy sokkal de sokkal jobb legyen:):):):)
Dancsi, remélem majd valamikor jelentkezel, hogy mizu van veled mostanság, mert amióta haza jöttünk nem igazán tudok rólad semmit:(
Minden jót mindenkinek:):):):)

pusszantós

Boldog névnapot kis Tüncikémnek:) Norbis, flash-lős nap:)

Csumiii!!!

A mai nap elég gyorsan telt el. Sajna nem tudtam sokáig aludni, mert eléggé hozzászoktam már a korai keléshez, így kb 7 körül már fent voltam. Kávéztam, cigiztem majd összeszedtem magam. Délelőtt itthon dekkoltam, mert sulim nem volt. Megnéztem az Esmeraldát, majd elmentem az Oktogonra és benéztem Ritához, ahol a gyakszim volt. Ott töltöttem egy kis időt, elmeséltem Ritának, hogy milyen élményeim voltak Dániában.
Aztán haza jöttem. Arlett is itthon volt. Tv-tünk, beszélgettünk. Aztán Én nagyon bepunnyadtam, mert nem éreztem jól magam. Nem tudom mitől lehet, mert azelőtt meg semmi bajom nem volt. Tökre álmos voltam, rossz volt a közérzetem, és olyan érzésem volt, mintha lázam lett volna.
Délután nagyban néztem a Tv-t amikor felhívott az Erika, hogy megyek-e ma be a Marczira. Mondtam neki, hogy igen, de majd csak olyan 17 óra körül, mert szeretném megnézni Esmeraldát. :) A film közben felhívott a Gizi (psziho ) is, mert holnap már szeretne velem beszélgetni, hogy mi a helyzet nálam, mivel már rég dumáltunk és akkor nagyon kivoltam lelkileg. Meg mondta, hogy szerdán lesz EFT-ém (Egyéni Fejlesztési Terv). Ahogy vége lett Esmeraldának bementem a koliba, mert bent volt Era meg Norbi is :) Nagyon de nagyon jókat beszélgettünk. Norbi kokkenfakkenes, űberfasza beszólásai már hiányoztak ám nagyon. Nagyokat flash-tünk:):):):) El tudjátok képzelni?! Aztán Bánnal is váltottam néhány szót, majd kimentem Erával és Norbival egy közeli netezőbe. Norbi szeretett volna képeket feltenni iwiw-re de sajnálatos módon nem jött össze. Aztán mondta, hogy még megpróbál kommunikálni egy lánnyal, így Erával vissza mentünk a koliba. Bent Bandi Era és én diskuráltunk, Viki meg fent punnyadt a szobájában. Aztán mondtam Bandinak, hogy én lépek mihelyst csörget Norbi, mert úgy lett megbeszélve, hogy csörget, ha végzett és eljön velünk a Blahára. Aztán persze Norbi hamarabb odaért a koleszhoz, így a kapu előtt csöveltünk, mert Bandit vártuk, hogy vánszorogjon le Vikitől. Nagy nehezen le is jött, és el tudtunk indulni. Elmentünk a Moszkvára mert Norbi meleg szenyát szerett volna enni, de nem volt olyan, amilyet akart, így fogtuk magunkat és haza jöttünk. Itthon meleg virslit ettünk, sajttal, ketchuppal és mustárral. Norbi és Bandi még tejet is ittak hozzá. Aztán megpróbáltuk itt feltenni a képeket Norbinak de itt sem jártunk sikerrel, mert nem ismerte fel a gép a pendrive-ot. Sorry Norbiii. Most a Fábry-t nézzük és Norbi itt nevetgél mellettem Bandival együtt:)
ennyiiiiiii.....Jóóócccaaakkkáááát:)

UI.: BOLDOG NÉVNAPOT AZ ÉN KIS KERESZTLÁNYOMNAK, ZITÁNAK:):):):):)

Szombati élményeim

Jó reggelt!

Húha na nézzük....tegnap sajna nem tudtam írni, mert nem igazán volt rá lehetőségem. Igaz a délelőttöt itthon töltöttem, de akkor még nem történt semmi extra, amit érdemes lett volna leírni.
Bandi aránylag hamar lelépett itthonról, mert ment be a Marczira Vikihez, így én egyedül maradtam itthon. De nem kell félteni, mert elvoltam...zenét hallgattam, gépeztem, mostam...stb.
Majd olyan 10:30 körül felhívtam Szabinát, hogy akkor hány óra körül talizunk az Őrsnél. 13:00 órára beszéltük meg a "randit". Fél 1-kor el is indultam itthonról és még jól is tettem, mert kiderült, hogy Szabina hamarabb végzett a dolgaival, mint gondolta és így Ő várt rám:) Őszintén szólva furcsa érzés volt látni őt másfél, 2 hónap után. Ő egyből a nyakamba "ugrott" de én valahogy nem igazán tudtam hogy kezelni a helyzetet. Nem éreztem úgy, hogy nekem is ugyanezt kellene tennem. Persze megöleltem de nem úgy ahogy Ő engem. Na mindegy. Aztán hozzájuk menet a buszon végig dumáltunk. Amikor oda értünk hozzájuk már alig vártam, hogy lássam Zitát:):):):) Nagyon furi volt, mert valószínűleg nem nagyon ismert meg a kis Tüncikém, mert nagyon szégyenlősen viselkedett amikor meglátott. :) Aztán idővel megolvadt a jég és minden olyan volt mint régebben. Nagyon sokat játszottam Zitával, meg Ő is húzta a fölsőmet, ha azt akarta, hogy menjek vele ide - oda....nagyon kis cukorfalat volt:):):):) Aztán Szabináék kitalálták, hogy csináljunk palacsintát, így azt ettünk ebédre mondhatni. :) Punkyval is megbeszéltem a nézeteltérésünkte. :) Délután pedig lementünk mind a 4-en sétálni a közeli tóhoz. Gyönyörű idő volt, úgyhogy tökre megérte. Amikor már vissza fele sétáltunk mondtam Szabináéknak, hogy én már nem megyek fel hozzájuk, hanem inkább lépek haza. Aztán Punky-tól és Zitától elköszöntem még a buszmegállóban, Szabina pedig elkísért az Örsig. Beültünk az Árkádba meginni egy NORMÁLIS kávét, sokat beszélgettünk főleg az Ő életéről. Aztán lassan elköszöntem tőle és mentem a metróhoz, és ott meg összefutottam Lacival (az egyik segítő volt Dániában). Na akkor még vele is dumálgattam kb fél órát. Mindezek után még benéztem a Marczira mert nem volt kedvem egyedül itthon kuksolni. A Mammutnál összefutottam Arlettal, kérdezte hova megyek, mondtam neki, hogy be a többiekhez. Akkor Ő is csatlakozott, mert mondta, hogy a párja még melózik így majd csak késő este taliznak. 20 óra után értünk be a koliba, beszélgettünk Ricsivel, Bandival, egy kis ideig Dorina is ott volt. Olyan 21 óra körül leléptünk és haza jöttünk. Bandival elkezdtünk kajolni, Arlett vissza ment Budára a párjához. Kaja után kimentünk cigizni, nagyon de nagyon jókat beszélgettünk, nosztalgiáztunk, aztán Bandi elment aludni. Én hajnali 2-kor tértem nyugovóra, mert még írtam 1-2 e-mailt néhány embernek:)
Nos ennyi a tegnap.
Hogy ma hogy s mint lesz még nem tudom, mert nincs kiforrt tervem, hogy mit csinálok majd, de gondolom benézek a Marczira, és majd ott elleszek, mint általában mindig:):):):):)
pusz

Újra itthon Dánia után

Dániai képek

Arlett vidáman

gyönyörű

a stégen

a tengernél:)

a szobám

itt laktunk

Laci hülyéskedik

Egmont High School

Dancsi és Kata söröznek:)

Megtaláltam életem párját:):):):)

Anna&Dancsi&Zoli

Legoland-ben

Kata&Én&Dagmar

Én és a fincsi gelato italiano

nem normálisak:P

a szerelmem:):):):)

Anna és Dancsííí

Clubbolás Dancsinál

Arlettal az egyik dániai intézményben

"lobog a tábortűz"

Mikkel (szőke hajú srác) énekelt és gitározott

szeri

Helló mindenki!

Ismét itthon vagyok hazai földön:) Tudom kissé elhanyagoltam a blogom írását, de amíg Dániában tartózkodtam nem sok időm volt írogatni, de most igyekszem bepótolni, ami még kimaradt.
Ugyebár leírtam, hogy voltunk Legolandbe, ami nagyon nagy élmény volt számomra, mert kicsit vissza csöppenhettem a gyerekkoromba:) Két kütyüre is felültem, az egyik jó magasra felvitt és onnan készítettem képeket, a másik pedig szellemvasút féleség volt, ahol volt egy kis halálfélelmen is, mert elég éles kanyarokat vettünk. Szegény Dancsit viszont tökre sajnáltam mivel nem tudott sehova sem felülni, mert még gipszben van a lába és így nem mert kockáztatni. De ettől függetlenül igyekeztem mindig úgy alakítani, hogy ne szontyolódjon el nagyon és legyen jó kedve. Remélhetőleg sikerült is egy kicsit. Megmondom őszintpén nem emlékszem pontosan, hogy melyik nap mit csináltunk, úgyhogy megpróbálom összegezve leírni, hogy milyen tapasztalatokkal és élményekkel lettem gazdagabb az ott létem alatt. Szóval Dánia egy csodálatos ország, nagyon tiszta. A házak is nagyon kis kedvesek, viszont nagyon furcsa volt számunkra, mert nem olyan magasak, mint itthon. A dán emberek többsége az én meglátásom szerint nem a legbarátkozósabbak, ők nem kezdeményeznek beszélgetést, ha te nem mész oda hozzájuk. Ez számomra kicsit csalódás, mert most ők fogadtak minket, és kb ugyan úgy viselkedtek, mint itthon. Mondjuk ettől függetlenül akikkel itthon összespanoltunk, azok kint is köszöntek mindig és néha dumálgattunk is velük egy keveset. Viszont legtöbbször csak délután voltunk a suliban, mert délelőtt programjaink voltak. Voltunk egy kimondhatatlan nevű faluban vagy várodban, ahol megnéztünk néhány intézményt. Az egyik ilyen hely egy mozgássérült embereket foglalkoztató cég volt és itt egy dán hapika elmesélte, hogy náluk, hogyan működnek a dolgok, a mozgik hogy dolgoznak stb... Nagyon érdekes volt, és rá kellett döbbenünk, hogy az ő helyzetük sokkal jobb és kedvezőbb, mint a milyénk. Aztán elmentünk egy lakóotthon féle helyre, ahol koponya sérült és súlyosan sérült emberek laknak. Az épület nagyon modern, és a benne lévő felszerelések is mind az ott élők életét sokban megkönnyíti. Voltunk egy iskolában is, ahol 17 éves kortól nem tudom pontosan hány éves korig foglalkoznak mozgikal. Itt nagyon sok fejlesztő óra folyik, ami arra is jó, hogy az emberek társaságban legyenek. Este amikor vissza mentünk, megkajáltunk és este buli volt. Őszintén szólva a dánok egyáltalán nem úgy buliznak mint mi. Az a fajta zene, amit ők szeretnek az nekünk annyira nem volt nyerő, de ettől függetlenül azért igyekeztük jól érezni magunkat. Dancsival is nagyon sok időt töltöttem az ottlétem alatt és nagyon jókat beszélgettünk. Igyezetük egymásban tartani a lelket és őszintén szólva nekem ezek a kis lelki dumálgatások nagyon jót tettek. Érzelmileg rengteget változtak bennem a dolgok és most már másként állok Z-hez is, mert már nem érzem azt, hogy hiányzik vagy ilyesmi. Szóval köszi Dancsi, sokat jelentett, hogy ennyit beszélgettünk:):):):):)
Sajna néha voltak konfliktusok és nézeteltérések a magyar gárdában, mert már mindenkiben nagy volt a feszültség, de igazából engem hála istennek annyira nem érintett ez az egész. Persze egyszer - kétszer nekem is voltak nehezebb pillanataim, de többségében nagyon jó volt az egész.
Most nem jut eszembe más, de ha lesz valami, akkor leírom.

Aarhusban voltunk városnézésen és a Skanzent is megnéztük.

Halihó!

Tegnap este a buli nem volt nagy szám, de ez főleg a gagyi zene miatt volt. De ettől függetlenül megpróbáltam jól érezni magam. Elég későn feküdtem le, volt vagy hajnali egy óra mire ágyba kerültem. Ma reggel szokás szerint korán keltünk mert a reggeli 8:30-ig van csak. Viszont ma le is késtük az Arlettal, mert sok időbe telt mire elkészülődtünk.
Délelőtt egy előadáson vettünk rész, ahol a dán mozgássérült emberek helyzetéről volt szó. Érdekes téma volt, csak kissé hosszúra nyúlt, így a vége felé már mindenki nagyon unta az egészet. Szinte a fél társaság aludt, vagy csak úgy nézett ki a fejéből. Készítettem is néhány képet, némelyik elég vicces lett szerintem. Az egyik segítő, Laci annyira bealudt, hogy ahogy könyökölt az asztalon lecsúszott a keze és akkor eszmélt fel, hogy bealudt. :D Az előadás után úgy volt hogy 11:30-kor ebédelünk, de az Andor Csaba kitalálta, hogy inkább vigyünk a suliból néhány szendvicset és majd út közben eszünk. Mondtuk neki, hogy mégis csak hamarabb kellene enni, mert akik lemaradtak a reggeliről, már igen éhesek voltak. Így Arlett és Én vettünk is ki egy-két szendvicset és neki kezdtünk enni. Utána mindenki beült az autóba és bementünk Aarhusba. Ott bementünk a Skanzenba, ami szép és érdekes volt, de annyira nem nyerte el a tetszésünket, mint ahogy arra számítottunk. Rengeteget sétáltunk, de az út nagyon szar volt. Aztán benéztünk a városba, és ott is körbe sétáltunk szinte mindent. Szerettem volna venni néhány kisebb ajándékot az otthoniaknak, de nem igazán jött össze, mivel itt minden baromi drága. Olyan 17 óra körül vissza jöttünk a suliba, meg vacsoráztunk(most kivételesen nagyon fincsi kaja volt), aztán most állítólag megint lesz valami buli. De eldöntöttük az Arlettal, hogy ha megint olyan lesz, mint tegnap, akkor mi megyünk aludni, mert mostmár ránk fér egy kiadósabb alvás.
Asszem ma ennyi történt.
puszi mindenkinek

We are in Denmark....YEEEEEEES

Hi Mindenki!

Itt vagyok Dániában és nagyon de nagyon jól érzem magam!!!! Ide fele az út rettentő hosszú volt, és fárasztó is egyben. 14-én reggel Arlettal tök korán felkeltünk, gyorsan elkészülődtünk, majd átmentünk a főnővérhez, Gabihoz, mert Ő vitt be minket a Marczira. Úgy volt, hogy 7:30-kor indulunk, de mint mindig ebből sem lett semmi, mert valamikor 9 körül indultunk neki a nagy útnak. Azért láthatóan mindenki nagy izgalomban volt, de ugyanakkor álmosak is voltunk. Utunk első napja marha hosszú volt, szét ültük a hátsónkat rendesen, és emiatt többször meg is kellett, hogy álljunk pihizni. Ahogy Csehországba értünk én szinte végig aludtam, mert akkor már alig bírtam nyitva tartani a szemem, mivel reggel 5 óra óta fent voltam. Húúú a cseheknél rettentő rossz az út, végig zötykölődtünk. Arlettalmár nagyon készen voltunk miatta. Alig vártuk, hogy megálljunk pihenni. Németországban, Drezdában volt szállásunk, de odáig is rengeteget kellett utazni. Viszont az ottani szálloda kárpótolt minket, mert egyszerűen nagyon szép szálloda és az emberek is nagyon barátságosak voltak. :D Este nem mentünk egyből aludni, mert akinek volt kedve az mehett várost nézni. Hát én nem akartam kimaradni belőle, úgyhogy fáradság ide vagy oda elmentem. És nagyon meg is érte, mert Drezda egy csodálatos város. A történelme valami hihetetlen, mert állítólag anno (nem tudom hányadik században) lerombolták az egész város. De mostanra valami álomszép város alakult ki belőle:) Az épületek álomszépek, és a házak is nagyon egyszerű építésűek, de szerintem ez teszi olyan különlegessé.
Innen a dán határ még baromi messze volt, úgyhogy rendesen fel kellett készülnünk, hogy még nagyon hosszú út vár ránk. Ahogy beértünk Hamburgba Arlettal csak ámultunk és bámultunk, mert nagyon lenyűgöző város. Csadaszép házak vannak ott, nagyon nagy a tisztaság. Ott nem olyan, mint Magyarországon, nincs sehol eldobálbva szemét, vagy cigicsikk, vagy ilyesmi. Arlettal el is határoztuk, hogy oda költözünk.....hehehe.
Hamburgtól, még kb 2 - 3 órát utaztunk a határig, de el sem tudjátok képzelni milyen felemelő érzés volt amikor megláttuk a Dánia (Denmark) feliratot. Mindenki ujjongott, és szerintem egy kicsit meg is könnyebbült, hogy végre dán földre értünk. Onnantól kezdve nagyobb volt a lelkesedés, mert tudtuk, hogy már nincs messze a cél. Igaz a dánok este 8-ra vártak minket, ehelyett mi olyan 22 óra körülértünk oda. Már elég sötét volt, és nagyon de nagyon hideg. Majd szét fagytunk. Azért nem gondoltuk, hogy ennyivel hidegebb van/lesz itt, mint otthon. Andor Csabi, meg már nem tudom ki bementek az épületbe keresni valakit, hogy megjöttünk, és mutassák meg, hogy hol leszenk a szállásaink. Közben kijött Dancsi és Zoli is üdvözölni minket. :) Dancsi nagyon aranyos volt, mert ahogy meglátott szinte a nyakamba ugrott, és nagyon szorosan megölelgetett. :) Zolinak is oda "böfögtem" egy helló-t, de vele nem foglalkoztam különösképpen.
Aztán egy dán hapika megmutatta a faházainkat, és mindenki elfoglalta a helyét. Mi 5-en vagyunk egy házban: Arlett és Én, Márti (személysegítő) és Icuka, és a nappaliban alszik a szocmunkás csaj, Andi. A ház nagyon modern, és kellemes hangulatú. Bennem nagyon furcsa érzést kelt, hogy milyen nyugalom, csönd és béke van itt. Nagyon távol vagyunk a város zajától:D És ami még ennél és felemelőbb, hogy kb 50 méterre vagyunk a tengertől, szóval a szobánkból simán lehet hallani a morajlást. Ez az egész álomba illő de tényleg. Ma reggel (16-a) elég korán keltünk, mivel azt mondták, hogy 7:30-tól van reggeli. A mi házunkban mindenki időben elkészült, és átsétáltunk ide az Egmondi suliba, mert itt van az étkezés minden nap. Persze a többiek még sehol nem voltak, úgyhogy kb 15-20 percet dekkoltunk a hidegben, mire kijött valaki és mondta, hogy be lehet menni kajálni. Nem is kellett kétszer mondani, mert kb úgy vonultunk be, mint a heringek. Viszont a reggeli nem volt valami nagy szám. Elég ízetlen itt minden. Igaz, hogy én amúgy sem eszek túl sózott kajákat, de itt ez azért túlzás. Nem is tudom, hogy itt használnak-e sót vagy ilyesmi, mert sótlan a kaja nagyon. Na mindegy, ez kicsit csalódásként ért minket, de Arlettal azért picit örültünk is neki, mert így elég valószínű, hogy nem fogunk elhízni. :D Kaja után sétáltunk. Lementünk néhányan a tengerhez, képeket csináltunk, volt, aki kagylókat szedett stb... Én voltam olyan merész, hogy a stégen végig sétáltam, hogy még inkább átérezzem az egésznek a hangulatát. Őszintén bevallom, azért paráztam kicsit, mert amerre csak néztem víz volt és ez picit megrémisztett, főleg mivel nem tudok úszni, és végig attól paráztam, hogy beleszédülők a tengerbe. De persze ez hülyeség, mert elég széles a stég ahhoz, hogy ilyen ne forduljon elő. :D Eztuán kicsit visszavonultunk a házunkba, és pihiztünk kicsit, mert a sok víz és az erős szél kiszítva az energiáinkat. Olyan 11:30 körül ismét átjöttünk a suliba, mert ebéd idő volt. Rájöttem, hogy itt kb az egyetlen ehető dolog az a saláta. Szóval én zöldséget eszek zöldséggel:) Délután a suli igazgatójának a felesége körbevezett minket a suliban és elmesélte, hogy hogyan jött létre ez az egész létesítmény. Őszintén megmondom nem mindig volt világos mit mond a nő, de azérttök büszke is voltam magamra egyben, mert sok mindent meg is értettem...:):):):):):) Aztán mondta a nő, azt hiszem Angi-nak hívják(Endzsinek kell ejteni), hogy elsétálunk egy kikötőhöz, ami nagyjából 1 km-re van innen és ott megmutatja, hogy milyen hajói, és vitorlásai vannak a sulinak. Aséta nem volt rövid, de nagyon jólbírtram magamhoz képest. (egyszer sem kellett megállnom pihenni :P). A kikötő is nagyon szép volt, csináltam ott is néhány képet. Aztán még ott bementünk valami udvar szerű helyre és kávéztünk, teáztunk, ettünk sütit, és közben Angi elmeséte, hogy hogy lett övék a kikötő meg még sok egyéb más dolgot. Vissza fele menet bementünk egy közértbe, hogy vegyünk innivalót, meg valami normális kaja szerű dolgot, de mivel nagyon drága volt minden így én csak rágót vettem. Arlett vett szörpit. Aztán vissza jöttünk, és bejöttünk a suliba, mert vacsiztunk. Most buli van éppen, úgyhogy lassan én megyek is és megnézem, hogy hogyan buliznak a dánok. :D Puszilom az otthoniakat, nagyon hiányzik mindenki!!! :)

Jó éjt