Végleg kitöröltem Zolit

Ciao a tutti

A délutánom eltelt. Igazság szerint nem történt semmi extra. Elsétáltam mamámhoz, aki persze nem volt otthon, soha nincs otthon amikor nagy ritkán el tudnék menni hozzá. De viszont nem rég felhívott és mondta, hogy holnap még mielőtt vissza utazom Pestre meglátogat. :):):):) Mivel most egyedül utazok majd vissza ezért korábbi vonattal megyek mint amikor apummal utazok. Nincs kedvem meg nem is szeretek egyedül keringeni a Blaha környékén ha nem muszáj, legfőképp este nem. Na jó, persze már hozzá szoktam ahhoz a részhez, de azért jobb félni mint megijedni. Amúgy meg Szabina velem lesz, ugyanis felajánlotta, hogy kijön majd elém az állomásra. Tök rendi szerintem:):):):) Jaaa és képzeljétek mire szántam el magam ma....nem is olyan rég. Erőt vettem magamon és kitöröltem az összes képet Zoliról (volt párom). Ez egyébként azért is jött ilyen hirtelen, mert még egy utolsó levelet írtam neki (de tényleg az uccsó volt), és annyira sem méltatott, hogy legalább elolvassa. Na jó egyetlen egy maradt csak rajta, de az csak azért, mert azon rajta van Viki és Bandi is. Szóval ennyit a múltról. Talán ezek után ténylegesen könnyebb lesz továbblépnem, és új lappal kezdeni a jövőmet. Nagyon őszintén megmondom, most még elég vegyes érzelmek vannak bennem emiatt, de idővel majd apad ez is...gondolom és remélem, elvégre ha Ő már tényleg ennyire meg akar szakítani minden szálat velem akkor minek őrizzem az emlékét?! Jó persze azokra a pillanatokra mindig emlékezni fogok amik gyönyörűek voltak vele, de ami az utóbbi időben volt azt szeretném minél előbb kitörölni a szívemből és az agyamból is. Van is egy idézet ami pont ide passzol ez pedig a következő: "Ne sírj, mert vége lett...mosolyogj, mert megtörtént". Szóval ez van. Mostmár nem mondhatjátok, hogy nincs bennem önbecsülés, női büszkeség és tartás.
Mára asszem ennyi.
Jóéjt mindenkinek.
millió puszi