Versek és idézetek

"Az ember nem akkor hal meg, amikor örökre lecsukja a szemét, hanem akkor, amikor elveszíti élete értelmét. "
"Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia. "

"A sebek sohasem tűnnek el hegek maradnak utánuk melyek őrzik a múlt fájdalmát. "

"A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb, mikor gyűlölni akarjuk azt , akit a világon a legjobban szeretünk. "
"A kis gond beszédes, a nagy fájdalom hallgat. "
"Hazugság árulás, amit csak kaphattál, áldozat lettél, mert adtál, mit adhattál."
"S most már el válnak útjaink nekünk egészen,
Legyél boldog az életben, kezed elengedem. "



Egy Fiú&egy Lány

Volt egy édes kislány, és egy ifjú legény,
Ismerték ők egymást már oly nagyon rég,
Nem volt köztük semi, csak beszélgettek,
"Helló, szia", ennyi, és tovább mentek.

Hanem egy délután megváltozott minden,
Mert a lány szerelmes lett az ifjú legénybe.
A fiú átölelte a lány karcsú derekát,
A lány boldog volt, mert ilyet nem érzet soha talán.

Ez a fiú csak játszadozott a kislány szívével,
De a lány már ekkor szerelmes lett a legénybe.
A fiú nem akart semmit, csak jó barátságot,
Mert csak vonzalom, amit érzet, s csak fellángolt.

Másnap mikor találkoztak, s beszélgettek ketten,
A fiú elmondta a lánynak, hogy csak barátot keres.
A lány csalódot lett, mert Ő többet remélt,
Mert a fiú minden érintése egy csodával felért.

A barátok a lányt, figyelmezteték, hiába mondtak bármit,
"Nem látod, hogy nem szeret, csak játszik'!
A lányban most kihunyt minden értelem.
Megváltoztatni az időt sajnos már nem lehet.

A lány próbálja gondolataiból a fiút törölni,
De ezt az érzést soha nem tudta temetni.
A lány tovább remél, és szíve egyre jobban sajog.
Majd igy telnek a hetek, és hosszú hónapok.

Aztán egyszer egy szép nap, a fiú ismét megjelent,
Majd együtt mentek mindenhová, beszélgettek nevetgéltek.
De most a lány szívében, csak a bosszú méreg fort,
Nem is sejtet semit a fiú, olyan boldog volt.

A lány ki egykor, ugy várta ölelését, s csókját,
Most nem viszonoza, mert szíve oly nagyon fájt.
Mert eszébe volt, hogy a fiú egykor mit csinált,
Hogy érte szenvedet sok-sok hónapokon át.

Igy telt-múlt az idő lazúltak a szálak,
Már nem akarta a lány, a fiút barátnak.
Egy hónap, vagy már több is talán,
Összetalálkoztak, a nyílt utcán.

Kérdezték egymástól,
-Mi van veled?,
-Semmi.
"Hát akkor ennyi", és tovább mentek.

Te voltál nekem, , ,


Szerettem volna hogy mindig velem legyél,
Szívemet adtam, és bánatott kaptam én.
Tegnap még más voltam, s hittem van remény,
Szívemben keserűség, arcomon fájdalom ég.

A tollam most sírni fog minden egyes betű után,
Papírom lesz mi felisza, bánatom, s könnyeim sorát.
Ahogy leírom, hogy véget ért egy gyönyörű szerelem,
Szívem szakad meg, s egyre csak tágul benne a heg.

Te voltál nekem kitől boldogságot kaptam,
Te voltál az életem, kit szeretni akartam.
Te voltál a létem, minden egyes lélegzetem,
Kinek a szerelmét azt hittem élvezhetem.

Ne hidd, soha ne hidd, hogy tudlak feledni,
Hogy rajtad kívül mást igazán szeretni.
Ha meghalok, és síron túl is lenne élet,
Ott sem tudnék mást szeretni csak Téged.

Ezek az utolsó szavak mik szívemből szólnak,
Hisz amit érzek arra nincsenek most szavak.
Nem maradt más hátra csak némán felejteni,
Halott lett a szívem, csak emlékek élnek bennem.

Eltemetek megint egy szépnek indult álmot,
Megint én kaptam a fájdalmat s bánatot.
De ha, az élet nem lesz oly mostoha, , ,
Akkor talán én is lehetek egy kicsit boldogabb. .


Utolsó Óhaj!!

Miért feledted oly hamar nevemet,
Miért hagytál itt engemet.
Hiányod nem pótolja senki más,
De ez már az utolsó vallomás.

Életem mi vidám volt az már a múlt,
Vidámságom nincs rég megfakult.
Elvitted magaddal szívem örömét,
Most a sok kudarc a bánat ér.

A hangom mit hallottál az még
vidáman csengett,
Most a sok gyötrelem, miket hallani lehet.
Már nem kacagok, már csak sírni tudok.
De te már úgy sem halhatod.

Oly fájó érzés, mert hiányzol nekem,
Szívemben csak a magányt érezhetem.
Csak néha legyél egy kicsit egy egy szóra,
Ennyit kérek ez egy utolsó óhaj.